Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A középkor asztala

hogy kenyerét „magyar módra" kovásszal süttette. Ám Beatrix királynéval az itáliai fehér zsemlék sütése is divatba jött. Bár ismerték eleink a zöldségfélék jelentős részét, kevésbé fogyasztották őket. A zöldségtermesztés a kolostorkertekben indult meg igazán: a rómaiaktól örökölt növényeket a kolostorok kertészei továbbfejlesztették, a kolostorról kolostorra vándorló szerzetesek pedig elterjesztették a nép körében is. Ismerték és termesztették a hüvelyesek, a répafélék és a káposztafélék nagy részét. A hagyma említésével a XIV. század elején írt Stájer Rímes Krónikában találkozunk, melyben IV. Béláról és István ifjabb királyról írnak csúfondáros hangon - igazából irigykedve: ,A németek koplalnak. A magyarok viszont nem kérnek szénánál egyebet lovaik számára, s ha királyuknak már egy madara is van, lett légyen az tyúk vagy galambfióka is, beéri azzal fiastul. Egy szekér hagymán tovább megél Béla király, mint Ottokár (a cseh király) ezer vaddisznón... " A hagyma nemzeti eledelként kísérte végig történelmünket: Mátyás király is igen kedvelte, amikor 1486-ban sógornőjétől Forliból vörös- és fokhagymát kapott, tavaszig a kincstárban helyezte el azokat, majd pedig maga ültette el a kertben. Beatrix királyné a következő szavakkal köszönte meg nővérének az ajándékot: „Ha igazgyöngyből lettek is volna ezek a Forliból való hagymák, nem szerezhettek volna nagyobb örömet Mátyás királynak!" A későbbiekben a végvári vitézek valóságos védőételként ették a hagymát, ez óvta meg őket a járványoktól.

110 A répát közönségesen vízben főzik hússal, szalonnával, vajjal vagy zsírral megzsírozzák. Salátát is csinálnak belőle, olajjal és sóval. A Schlägli magyar szójegyzék nyomán, mely 1400-1410 körül keletkezett, már kirajzolódik a fejlett magyar kertművelés. Az ásó, kapa, gereblye, karó, sövény szavak után sorjáznak a zöldségnövények és gyümölcsök nevei: petresolum, leusticum (lestyán?), kémen (kömény), foghagyma, monyaro hagma, pasztinák, repa, retek, veres hagma, cauzta (káposzta), dinné, vgurka dinné (uborka), thwk (tök), torma, gomba, lenche, chicher borsó, bagol borsó, bab, mak, zele (szőlő), egres, alma, körtvélyfa, barazc, fige, bis alma, ziluafa (szilvafa), mondolafa, berkenyefa, cheresine fa, meg fa, dio, moniaro, nespula fa, zeder fa, eper, chipke, gestenie.

111 Az erdei vadalma gyakran szerepelt határjárást ismertető okiratokban. Kezdetben kevés fajtát ismertek, a XVII. századra azonban már 27 féle almát kóstolhattak! Szent Ivány alma: apró, sárga, édes Darás alma: ki édes szabású Funtos alma: nagy öreg, mindeneknek egy-egy fontosnak kell lennie U0

ZolnayL., 1975. 141. 1. 111 Szamolal., 1894.