Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - In armis militaribus
lovagi költészet a magyar uralkodó osztályhoz, de főleg csak a király környezetében. Elképzelhető, hogy külföldi vándorénekesek „műsorát" végighallgatta az udvarba bejáratos magyar énekmondó, és kölcsönvehetett belőle részleteket. A világi uralkodó osztály ízlésének fejlettségéhez mérten a hőstettekről költött énekek iránt volt érdeklődés. A szerelmi líra meglétére még halvány utalást sem lehet találni. A magyar feudális világban a hölgyeknek nem jutott olyan szerep, mint nyugat-európai társnőiknek. A lovagi típusú irodalom meglétének kutatása szempontjából izgalmas a Toldi-monda keletkezésének vizsgálata. A mondára jellemző, hogy hol Nagy Lajos, hol Mátyás király idejében játszódik. Kevésbé megfogható, hogy hol és milyen formában alakult többé-kévésbe összefüggő elbeszéléssé. A legnagyobb valószínűséggel Ilosvai Selymes Péter több párhuzamosan létező, szóban terjedő mondából ötvözte munkáját. Az énekek, mondák terjesztőire, a jokulátorokra vannak okleveles adatok a vidéki nagybirtokosok köréből is. Egy formuláskönyvben fennmaradt levélminta szerint Magyar Pál gimesi várnagynak már jól bevált jokulátorokat ajánlottak, akik lakodalmakon már nagy tetszést arattak. 66 A nyugati lovagi irodalom ismeretére utalhat az ezekben szereplő neveknek a megjelenése középkori személynévadásunkban. Európa szerte megfigyelhető, hogy a régi pogány nevek és ragadványnevek a XIV. századra kezdenek háttérbe szorulni. A szentek nevei Magyarországon is csaknem teljesen kiszorították a régi magyar személyneveket. A ragadványnevek további használatára példa a három Becsei fiú: István, György és Tamás nevet kaptak a keresztségben, ki tudja miért ragadt rájuk a Töttös, Vesszős, Tövises név, az írott források szinte csak ezt használják. A névadásban előforduló Achilles, Hektor, Paris, Roland, Olivér, Tristan, Isolda, Lancelot, nem feltétlenül a lovagi mondakör ismeretét mutatja, már a középkorban is lehet az előkelősködés jele. Ezek a nevek soha nem is váltak dominánssá a magyar névadásban. A magyarországi lovagi kultúra, mely, mint láttuk nagyon sokban különbözik nyugati előképétől, II. András uralkodásának idején tetőzött először. Károly Róbert korától indult egy újra emelkedő ív, mely Nagy Lajos korában érte el csúcspontját. Az anyagi kultúra nem egy jelensége azonban tovább terjedt, így a négy saroktornyos várkastély építése, melynek példáját a diósgyőri királyi építkezés adta meg. 50-80 év múlva még csak a legnagyobb főurak építettek a mintájára, mint az Újlakiak Várpalotát, a Lackfiak Tatát. A XVII-XVIII. században kisebb mérettel és kisebb igényekkel néhány vidéki kastély utánozta, egyes elemeivel eltorzult formában, így pl. a toronynyal még a XLX-XX. századi kispolgári családi ház építkezésekben is találkozunk. 67 KurczÁ., 1988. 243.1. Uo. 263. 1.
