Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - In armis militaribus

feltűnnek Küküllei krónikájában: a király havasalföldi hadjáratának leírásakor említi, hogy „ekkor a király első ízben itt Szeverin várát, néhány év elteltével azután Brassónál, a havasalföldi határnál az igen erős Törcs várát építette: a várakat könnyűfegyverzetű gyalogosokkal, zsoldosokkal és angol íjászokkal őriztetve tartotta meg hatalmában. " Ezt az angol csapatot az általuk is országosan igen híressé vált Toldi Miklós hozta be az országba, ő maga a csapatban másodkapitányi tisztséget viselt. Két szójegyzék, a Besztercei (1380-1410) és a Schlägli ( 1400-1410) tartalmaz igen sok szót a fegyver és a katonaság fogalomköréből. Utóbbiban 25 szó részletezi a lovagi páncélzatot. Nagy Lajos lovagi fegyverzetű harcosainak száma kevesebb lehetett kétezernél, a vezérek biztosan mind lovagok voltak. A kis szám ellenére bizonyítható egyéb adalékokból, hogy az iparszerű fegyvergyártás a XIV. században már megindult Magyarországon. Ekkor készült a kígyóspusztai aranycsat, melynek szíj befogóján a XIV. századi páncélzat és fegyverzet egyik legkitűnőbb ábrázolása látható: oromdíszes fazéksisakot, teljes páncélt, övvel összefogott, lobogó fegyverkabátot viselő lovagok csapnak össze, harci ménjeik farán takaró, magas kápájú nyergekben ülnek, kezükben egykezes kétélű kard, páncélharisnyás lábukat keményen megfeszítik a széles talpalójú kengyelben. A csat bal szélén egy sodronysisakos harcos páncélkesztyüs jobb kezében a nyélre erősített, vízszintesen sávos zászlót viszi. Középen két hullámos hajú, fedetlen fejű férfi látszik, a lovagok takarásában ugyan, de jól kivehetően páncél nélkül, egyikük az égnek emelt harsonát fújja, másikuk a bal kezében magasra tartott dobot különös, állati csonthoz hasonló eszközzel üti. Nyitott szájjal ábrázolta a csat készítője, talán a harci éneket vagy kiáltást jelenítette meg ily módon. A csatot egy kun főember kaphatta a királytól, a kunok Lajos király általi megtérítésekor, de az is elképzelhető, hogy egy lovagi tornán aratott győzelem alkalmából. Az eseményt Küküllei is említi, írván, hogy a minorita szerzetesek gondozzák a kun nép lelkét, akik így napról napra megerősödnek a hitben. A korábban nomád állattenyésztéssel és katonáskodással foglalkozó, nemzetségi szervezetben élő kunok soraiban ekkor már előrehaladt a feudalizálódás folyamata: egyesek nemesi kiváltságokat nyertek, mások jobbágy sorba kerülve régi szabad életmódjukat már nem tudták megőrizni. A kunok felvették ugyan a kereszténységet, de életmódjukon ez nem sokat változtatott. A történeti szakirodalomban elfogadott vélemény szerint az Anjou korban páncélos lovag csak a nemesség felső-és középső rétegéből adódott. Feltűnnek azonban olyan adatok, melyek több emberre való lovagi fegyverzetet is említenek valakinek a tulajdonában: így pl. 1380-ban Vasvári János jómódú középbirtokost, akinek házából hét fegyverzetet vittek el. Bizonyos Ugróci Lőrinc, aki Nikápolyba testvére fegyvereit vitte el, otthon hagyva a