Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A nápolyi hadjáratok

A kezdeti hadi sikerek után, amikor is Canosa, Melfi, Consa , Eboli, Salerno és Castellamare behódolt, a rosszemlékű Aversa alá ért a sereg. Az első ná­polyi hadjárat diadalmenete azonban már a múlté volt. A szerencse Canosa várának ostromakor kezdett elpártolni a királytól. 40 ,Azután a király, aki a napokon át szüntelenül vonuló sereggel fegyve­resen szokott a katonai csapatok közt lovagolni, megindította seregét és megszállta Canosa várát. Ostrommal foglalta el, vagy helyesebben vissza­foglalta. Mikor ugyanott maga is fegyveresen iparkodott felmászni egy lét­rán, a ledobott kövek súlyosan megütötték, lezuhant az árokba, s testén sú­lyos zúzódásokat szenvedett. A bárók és lovagok felette megdorgálták, ami­ért olyanra ragadtatta magát, ami nem illik a királyi méltósághoz- " Mai gondolkodásunktól már kissé távol áll, de a középkorban, és a lovagkirály számára természetes volt, hogy személyesen és aktívan részt vegyen a harc­ban, annak minden mozzanatában, a kézitusát is ideértve. Az ostromlétrán való mászás azonban mégiscsak leginkább a zsoldosok és a közrendübbek feladata volt, bár egy másik város, Ricardo ostromáról szóló „tudósításban" azt olvashatjuk, hogy merész haditettek során főrendüek is felhágtak a falak­ra: „Lackfi István és öccse, Endre mindenki tudtán kívül behatolt ebbe, és a Sósnak nevezett László követte őket Moróccsal: felhágtak a város fő tornyá­ba, kitűzték István fehér sárkányos zászlaját, és erős hangon kiáltozták: Él­jen a magyar király! Éljen a magyar király! Szolgáik ezután ember-létrán, vagyis egymás vállára lépve megmásztak a falat, s felgyújtották a város ka­puját. " 41 Aversa ostrománál Nekcsei Miklós fia, Denk szerzett olyan sebe­sülést, hogy Magyarországba visszatérve rövidesen kilehelte a lelkét. Újlaki Ugrin fia, Miklós is megközelítette a falat, de kődobás érte, és szinte félhol­tan vitték a szállására: sokáig betegeskedett. A nádorispán fia, János nyíltól találva alig menekedett meg a haláltól. A középkori arisztokratának olyan fizikummal kellett rendelkeznie, hogy alkalmas legyen kisebb-nagyobb sereg vezetésére, melynek élén har­colva semmiben nem különbözhetett a többiektől. A középkori társadalom­ban nem nagyon volt helye a gyengéknek, ezen az elven és gyakorlaton az életkor sem változtatott. Nem kapott kora miatt felmentést az olyan idősödő hadfi, mint Lackfi István sem, aki az itáliai hadjáratok idején bizony már öt­venedik életéve felé járhatott. Csak igen súlyos ok menthetett fel valakit a hadakozás kötelezettsége alól, és a dolog természete szerint csak a halál old­hatta fel a főurat a politikai életben való részvétel nemegyszer igen súlyos kötelezettsége alól. Canosa di Puglia, dél-olaszországi város Ascoli közelében, nem azonos a Modena tartományban tékvő Canossával, melynek várához 1077-ben IV. Henrik császár elzarándokolt, hogy feloldozást nyer­jen VII. Gergely pápától. 41 Névtelen Minorita XIII. fejezet.

Next

/
Thumbnails
Contents