Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A nápolyi hadjáratok
A kezdeti hadi sikerek után, amikor is Canosa, Melfi, Consa , Eboli, Salerno és Castellamare behódolt, a rosszemlékű Aversa alá ért a sereg. Az első nápolyi hadjárat diadalmenete azonban már a múlté volt. A szerencse Canosa várának ostromakor kezdett elpártolni a királytól. 40 ,Azután a király, aki a napokon át szüntelenül vonuló sereggel fegyveresen szokott a katonai csapatok közt lovagolni, megindította seregét és megszállta Canosa várát. Ostrommal foglalta el, vagy helyesebben visszafoglalta. Mikor ugyanott maga is fegyveresen iparkodott felmászni egy létrán, a ledobott kövek súlyosan megütötték, lezuhant az árokba, s testén súlyos zúzódásokat szenvedett. A bárók és lovagok felette megdorgálták, amiért olyanra ragadtatta magát, ami nem illik a királyi méltósághoz- " Mai gondolkodásunktól már kissé távol áll, de a középkorban, és a lovagkirály számára természetes volt, hogy személyesen és aktívan részt vegyen a harcban, annak minden mozzanatában, a kézitusát is ideértve. Az ostromlétrán való mászás azonban mégiscsak leginkább a zsoldosok és a közrendübbek feladata volt, bár egy másik város, Ricardo ostromáról szóló „tudósításban" azt olvashatjuk, hogy merész haditettek során főrendüek is felhágtak a falakra: „Lackfi István és öccse, Endre mindenki tudtán kívül behatolt ebbe, és a Sósnak nevezett László követte őket Moróccsal: felhágtak a város fő tornyába, kitűzték István fehér sárkányos zászlaját, és erős hangon kiáltozták: Éljen a magyar király! Éljen a magyar király! Szolgáik ezután ember-létrán, vagyis egymás vállára lépve megmásztak a falat, s felgyújtották a város kapuját. " 41 Aversa ostrománál Nekcsei Miklós fia, Denk szerzett olyan sebesülést, hogy Magyarországba visszatérve rövidesen kilehelte a lelkét. Újlaki Ugrin fia, Miklós is megközelítette a falat, de kődobás érte, és szinte félholtan vitték a szállására: sokáig betegeskedett. A nádorispán fia, János nyíltól találva alig menekedett meg a haláltól. A középkori arisztokratának olyan fizikummal kellett rendelkeznie, hogy alkalmas legyen kisebb-nagyobb sereg vezetésére, melynek élén harcolva semmiben nem különbözhetett a többiektől. A középkori társadalomban nem nagyon volt helye a gyengéknek, ezen az elven és gyakorlaton az életkor sem változtatott. Nem kapott kora miatt felmentést az olyan idősödő hadfi, mint Lackfi István sem, aki az itáliai hadjáratok idején bizony már ötvenedik életéve felé járhatott. Csak igen súlyos ok menthetett fel valakit a hadakozás kötelezettsége alól, és a dolog természete szerint csak a halál oldhatta fel a főurat a politikai életben való részvétel nemegyszer igen súlyos kötelezettsége alól. Canosa di Puglia, dél-olaszországi város Ascoli közelében, nem azonos a Modena tartományban tékvő Canossával, melynek várához 1077-ben IV. Henrik császár elzarándokolt, hogy feloldozást nyerjen VII. Gergely pápától. 41 Névtelen Minorita XIII. fejezet.