Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A nápolyi hadjáratok

itáliai fejedelemségeket és városokat, elérték, hogy Velencéhez hasonlóan átengedjék területükön a magyar seregeket. A magyar hadak 1347 nyarán jelentek meg Itáliában, ekkor telt le a magyar lovagkirály által a bűnösök kézrekerítéséhez adott haladék. Johanna továbbra is a trónon ült, sőt seregeket gyűjtött Lajos király itáliai hívei ellen. A korszerű hadviselést képviselő bandériumok, a nehéz fegyverzetű lovagok élén a király haladt, a szárazföldön vonulva, mert ekkor még híjával voltak a tengeri hajóknak. Gilétfi Miklós, a nádor vezette a hagyományos felszerelésű, zömében kunok alkotta könnyűlovasokat, íjászokat. Más egységeket nem is nagyon kellett Itáliába vezetni, mert ekkortájt válogatni lehetett olasz földön a német és más nemzetiségű „szerencselovagok" közül. Szép számmal álltak Lajos király mellé Endre királyfi egykori hívei, és azok is, akik Johanna bukását óhajtották, ettől és az új hatalomtól várva szerencsecsillaguk felemelkedését. A harcban, ha jól megfizették őket, félelmetes erőt képviseltek, hűség tekintetében azonban nem lehetett sokat várni tőlük, mint ez a második nápolyi hadjárat alkalmával Küküllei által fel is jegyeztetett. Az útirány Stájerországon keresztül Udine, Mantova, Bologna, Perugia volt, a keleti partvidék. A velencei és a firenzei köztársaságokat, melyek követek útján biztosították barátságukról, nem érintette. Amerre elhaladt a magyar sereg, élén a királlyal, csodálatot és lelkesedést keltett. Előtte Bajor La-