Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A nápolyi hadjáratok

a személyes jelenlétére, de megérkezésekor, gyakorlatlan lévén a színlelésnek ekkora művészetében, nem láthatott át a nápolyi udvar praktikáin. Megnyerőén és hízelgőén viselkednek a tengernyi kincset hozó Erzsébettel szemben. Azt azért Visegrádon is tudták, hogyan kell elkápráztatni a népet, hogyan lehet megtalálni a megfelelő embereket, és mi az, ami megnyitja az utat a pápa felé is... Fel is róják a későbbiekben az idősebbik Erzsébetnek, Lajos király anyjának, hogy elherdálta a Károly Róbert idején felhalmozott javakat. Szinte kiürült a kincstár: tizenhétezer márka aranyat és huszonhétezer márka ezüstöt vittek a megrakott hajók át az Adrián, és még fél köböl vert aranyforintot, a királyné biztonsági tartalékát. Mindkét udvarból követek indultak a pápához, közbenjárásért kilincselve. A megszeppent nápolyiak versengve hízelegtek Erzsébetnek, hiszen ha Endre hazatér anyjával Magyarországra, abból európai hírű botrány kerekedik. Nyílt elismerése lenne ez annak, hogy valóban nincs biztonságban felesége mellett. Johanna gátlástalan képmutatással még arra is hajlandó volt, hogy közös levelet írjanak a pápának, melyben ő is kéri férje megkoronázását. Miután sikerült elaltatni anyai szívének aggódását, Erzsébet hazaindult, régi vágyát teljesítve elzarándokolt még Rómába, Szent Péter és Pál apostolok „küszöbének meglátogatására". Mindenhol gazdag ajándékokat osztogatott, „kelyheket, jeles ékességeket és forintokat" írja Küküllei János. Éppen egy esztendőt töltött távol Magyarországtól. Küküllei Krónikájának ez a legszínesebb és legterjedelmesebb része, ami valószínűsíti azt a feltevést, hogy ő is ott volt a királyné kíséretében itáliai útján. Valóságos diadalmenetnek ábrázolja az egész utazást, nem titkolva azt sem, hogy politikai számítás is volt a dologban: erőt és gazdagságot kellett mutatni Itália felé, miközben a magyar követek Avignonban a pápánál fáradoztak a magyar érdekek képviseletében. „Erzsébet úrasszony, Magyarország királynéja, a két király anyja tehát Károly király halála után megfogadta, hogy meglátogatja a szentek ereklyéit, s tiszteleg Péter és Pál apostolok küszöbén. Nem térítette el őt ettől asszony volta, nem ijesztette el a hosszú út fáradalma, nem rémítette meg a tenger sokféle veszedelme, hanem mennyei oltalomra bízva magát, égi vágytól felgyulladva, az Úr ezerháromszáznegyvenharmadik évében Szentháromság ünnepén Visegrádról férfias lélekkel útnak indult Itália felé. Tisztes háznéppel, úrasszonyok és nemes leányok, bárók, lovagok és udvarnokok sokaságával, számos nagy felszereléssel ment el és vonult ki, királyi méltósághoz illően. Költségekre huszonhétezer márkát vitt magával tiszta ezüstben és tizenhétezer márkát a legtisztább aranyban. Fia, Lajos magyar király úr még négyezer igen jó arany márkát küldött utána. Mintegy félköbölnyi forintja is volt, sok apró dénárja pedig az ország határáig. Nagyon tisztes és hasznos szolgálatot tettek a velenceiek is a királynénak. Saját költségükön ugyanis az egész tengeri útra buzgón két gályával