Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A nápolyi hadjáratok

A NÁPOLYI HADJÁRATOK A Nagy Lajos királyi udvarát behálózó, működését irányító és befolyásoló erővonalak közül kétségtelenül az olasz kapcsolatoknak volt a legnagyobb szerepe. Ennek oka nem csak a király és az udvari elit egy részének származásában, rokoni szálaiban keresendő, hanem az állandó politikai kapcsolatban is. A nápolyi hadjáratok, az ott látottak és tapasztaltak meghatározó élményt jelentettek a fiatal király számára. Olyan olasz városállamokon vezetett keresztül útja, amelyeknek az olasz protoreneszánsz kialakításában döntő szerepük volt. Veronában fényes ünnepségek, lovagi tornák színesítették a pihenés idejét. Modenában az Este-család ősei vendégelték, Bolognában és Forliban a tiszteletére rendezett lovagi tornán ütötte lovaggá vendéglátóját, aki Bocaccioval együtt hónapokig kísérte további útján. A kis városállamok udvaraiban az olasz humanizmus, a francia lovagvilág és a protoreneszánsz friss tavaszi szellőjét érezhette a király. Az alig 21 esztendős fiatal lovag Dante, Petrarca Veronájában találkozott először az új Itáliával. A kastélyok falait freskók és francia szőnyegek borították, a lovagi epika témáit látta itt „képregényekben" előadva. Lovagvilág, lovagi szokások és erkölcsök fogadták útjában, és alakították a lovagi eszmény iránt amúgy is fogékony lelkét. A második nápolyi hadjárat befejezésekor is még csak 24 éves volt. Már kész férfi, de egész jövendő életére rányomta bélyegét uralkodásának szüntelen hadakozásban töltött első 10 éve, és az első nápolyi hadjárat idején Aversában történtek. Már ekkor jelentkezett kedélyében az idősebb éveiben teljesen elhatalmasodó befelé fordulás, a magány kedvelése. Diósgyőrt minden bizonnyal a politika zajos színtereitől való visszavonulás helyszínéül választotta, ahol a környék vadban gazdag erdeiben hódolhatott annak a szenvedélyének, mely fel tudta deríteni borongós kedélyállapotát, ahol megpihenhetett a hadjáratok szüneteiben. A nápolyi álmok szertefoszlása után kezdte meg az építkezéseket, mely álmok egy itáliai előképekre visszavezethető várpalotában öltöttek valós alakot. Károly Róbert uralkodása idején a nápolyi trón elveszni látszott az Anjouk magyar ága számára. 12 éves korában tette őt egy gályára nagyapja, Sánta Károly, 1300 uncia aranyat véve fel kölcsönként, ellátva unokáját fegyverekkel és élelemmel, és egy ferences szerzetes rendelve mellé lelki gyámolul. Kísérettel és hadihajókkal is ellátva, sürgősen eltávolította az örökösödésből kizárt, jogfosztott gyermeket Nápoly közeléből. Az események irányításában nagy valószínűséggel a később Bölcs Róbert néven uralkodó nagybácsi is részt vett, saját maga előtt egyengetve ezzel a nápolyi trónhoz vezető utat. A pápa esztendők óta V. István magyar király Mária nevű leányát, a nápolyi és szicíliai királynét tartotta a magyar trón örökösének, aki erről a jogról lemondott fia, Martell Károly, majd annak halála után