Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Az Anjouk kora - történelmi kitekintés Diósgyőrből

Károly Róbert a meglévő tisztségekhez még egyet szervezett, a királyi zászlótartóét. Királyi zászlóról már III. András alatt történt említés, melyet a fehérvári bazilikában őriztek. Innen csak háború esetén hozták ki, vagy ahogy egy oklevél említi, „emelték fel" de állandó hordozójáról még nem esik szó. Nem véletlen, az első tisztségviselőt a Képes Krónika is megörökítette, a rozgonyi csatában elesett Gurkét. Egy Nagy Lajos kori királyi zászlótartó nevét is megőrizte a Névtelen Minorita krónikája, a litván hadjárat eseményeinek leírásakor: „Szécsi Miklóst, Bebek Balázst, és a király zászlótartóját, Bebek Istvánt, akik igen vitézül küzdöttek, borzasztóan megsebesítették. Ez az István úgy megállott a zászló alatt, és úgy állta a harcolók csapásait, hogy egymás után három királyi zászlót törtek össze a kezében. És amikor már a negyedik is teljesen szétrongyolódott, s már a király emberei mind elvonultak a vár alól, ő csak akkor fordult vissza, nem az ellenségtől vagy a haláltól félt, hanem mert nem volt ötödik zászlaja, s nem volt neki segítő társa. "

29 Csák Máté halála után készíttette el új felségpecsétjét a király: a hátlapra a királyi felségjel, a kettős keresztes címer mellé mindkét oldalról egy-egy osztott pajzsot tétetett, amelynek szemből nézve a bal oldalán az Anjouk liliomai, a másikon az Árpádok vörös-fehér sávjai látszanak. Az Anjou-rész nemcsak a családi hovatartozást akarta bemutatni, hanem jelezte a nápolyi trónigényt is. Károly Róbert nagyon adott a lovagi külsőségekre: amikor hosszas tárgyalások után kiderült, hogy a pápa mindent megtesz annak érdekében, hogy ne foglalhassa el a nápolyi trónt, 1330-ban megváltoztatta a címerét. Felcserélte a két oldalt, a főhelyre az Árpád-sávos rész került. 1330 tavaszán egyéb események is történtek a királyi udvarban, melynek életét „mint ahogy az egész középkori magyarság életét, bizonyos mértéktartás jellemezte. Nem találunk olyan kisiklásokat, ferdeségeket, túlhajtásokat, amik nyugaton napirenden voltak. Nem tulajdoníthatjuk ezt kizárólag az írott források gyér voltának, hanem okait mélyebben, a magyar lélek realizmusában kell keresnünk. Hasonló jelenségnek vagyunk itt szemtanúi, amit későbben a magyar művészet fejlődésében Gerevich Tibor megfigyelt, hogy művészeink tartózkodtak a brutális, a csúnya, a túlzottan expresszív ábrázolásától, egyéni karaktert adva művészetünknek akkor is, ha formai átvételek közelebbi, főleg nyugati hatásról beszéltek. Az udvari életet is a kialakult formákon túl, a magyar léleknek ez a józansága fékezte és alakította egyéni formákkal."

30 Dercsényi Dezsőnek ezek a nemzeti büszkeségtől bőven átitatott sorai ugyan egységes rózsaszínre festik Anjou királyainknak esetenként azért sötétebb árnyalatokat is felmutató udvari életét, a valóságtól mégsem rugaszkodnak el messzire. Rögtön a sokat emlegetett Képes Krónikából adódik egy példa: a miniatúrák közül a legsérültebb, szinte felismerhetetlen A Névtelen Minorita krónikája XVII. f. Dercsényi D., 1990. 37. 1.