Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Az Anjouk kora - történelmi kitekintés Diósgyőrből

hosszú arcú és orrú, fiatal, határozott karakterű arc tekint ki. Kissé duzzadt ajkait bajusz takarja, előreugró, energikus állát gondozott szakáll fedi. A középen trónján ülő Mária jobbjával megérinti a király fején lévő magas, ékkővel díszített lilomos koronát, mintegy jelezve, hogy ő az, aki a neki felajánlott országban megkoronázza. Mögötte kardhordozója, a felirat tanúsága szerint Semsey Frank Tamás térdel: szakálltalan arcú, „frank" lovagi módon körülnyírt hajú ifjú, vallanak támasztva a király díszes tokban lévő hosszú, egyenes, kétélű kardja.

28 Nyugat-Európát a XIV. században éhínségek, háborúk pusztították, és aratott a pestis, a „fekete halál". Magyarország ezekből a csapásokból alig érzett valamit. 1308-ban egy francia domonkos barát utazott át Magyarországon, aki a következőket írta: „Magyarország királysága földje terjedelmének mértékében a világ legnagyobb országainak egyike. Földje legeltetésre alkalmas és rendkívül gazdag kenyérben, borban, húsféleségekben, aranyban és ezüstben, a halak bősége pedig meghaladja csaknem az összes országot, kivéve Norvégiát, ahol kenyér gyanánt is halat esznek... " Az ország valóban a legnagyobbak közé tartozott a XIV. századi Európában. A gyalogosan utazó számára széltében (mely a Pozsony-Brassó távolságot jelentette) és hosszában (Bártfa-Zágráb) egyaránt negyven napig tartott az út. A nagy és gazdag ország Károly Róbert uralkodásának második felére biztonságossá is vált, nem kellett már számolnia a kereskedőknek a századelő zűrzavaros viszonyaival, a rablásokkal, a jogtalanul kivetett földesúri vámokkal. Elsősorban kézműves termékek, mindenekelőtt textíliák és fémárúk özönlöttek az országba, cserébe nyersanyagokat: nemesfémeket, bőrt , valamint vágómarhát és bort vittek külföldre. Európa évi ezüsttermésének a negyedét, évi 10 ezer kilogrammot, aranytermésének pedig teljes egészét, mintegy 1000 kilogrammot ekkor Magyarországon hozták a felszínre. Nemhogy éhínség nem sújtotta az országot, de gabonából még eladható felesleg is maradt, hiszen a terméshozam elérte az elvetett mag háromnégyszeresét. Ekkortájt kezdték tenyészteni azt a nagytestű szarvasmarhát, melynek egyre nagyobb csordáit hajtották a külhoni piacokra. A király gondoskodott saját kereskedői érdekeinek a védelméről is: miután Bécsnek árumegállító joga volt, a visegrádi királytalálkozón politikai célok mellett azt is elérte, hogy Luxemburgi János cseh király szavatolja a Bécset Brünn felé megkerülő kereskedelmi út biztonságát, cserébe hazánkban sem volt gondjuk a cseh és morva kereskedőknek. Az ország népét ekkor kb. 2,5 millió ember jelentette, a dominikánus szerzetes szerint Magyarország „pusztaságnak tűnt". Bizony voltak olyan területek, az alföldi részeken pl. a mai Csongrád megye, ahol a népsűrűség RadocsayD., 1977. 170.1. 86.