Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A kezdetektől az Ákosok váráig
István nádor halála után gyermekei visszatértek atyjuk korábbi, Károly Róbert ellenes politikájához, és szövetkeztek Csák Mátéval, Borsa Kopaszszal valamint Kán Lászlóval. Miután a király sorra leverte őket, sor került az Ernye unokákkal való leszámolásra is 1319-ben. Jobban védhető dédesi várukba vonultak vissza, mely azonban nem bizonyult bevehetetlennek. Az ilyen hegyvidéki várak ostromának megvoltak maga játékszabályai. Az ostrom körülzárással kezdődött. A körülzárás ellen a védők többféle orvosságot ismertek: a várúr vagy várnagya a körülzárás előtt leereszkedett a várból, és lovagi módon nyílt csatát kezdeményezett. Ezt a módszert követte pl. Harsandorfer Ulving, Károly Róbert hü zsoldosa, aki Korlátkőt védte Csák Máté csapatai ellen. Bízhatott aztán a védő abban, hogy megérkeznek a felmentő seregek. Talán ezért volt szokás, hogy az ostromlók gyorsan tárgyalásokat kezdeményeztek a megadásról, mielőtt megérkeztek volna a felmentő csapatok. Végül ha semmi nem vezetett eredményre, szépen kivárták, amíg a védőknek felkopik az álla... A várat Károly Róbert 1319-ben a mellette magát igen kitüntető Debreceni Dózsának ajándékozta, de alig 3-4 esztendő múlva vissza is vette tőle. A környék legnagyobb urai az 1320-as évektől a Drugethek lettek. Drugeth Fülöp volt az a nápolyi lovag, aki a kis Carobertót Magyarországra elkísérte. Hajdani nevelőjének és családjának hűségéhez nem férhetett kétség, így kapták királyi adományként, honorként a vidék erősségeit is, szám szerint 20 vár élére ők nevezték ki a várnagyokat. írásos adat nem támasztja alá, de valószínű, hogy Diósgyőrrel is a Drugethek rendelkeztek. 1327-ben Diósgyőr várnagya Parvus azaz Kis Jakab volt, Drugeth Vilmos familiárisa. Utóbbi oklevelet is állított ki a várban , tehát az erősség még a „Drugeth birodalom" része volt. . Tudjuk tehát, hogy 1319-ben már állt a nemzetségi vár, építésének kezdetét és időtartamát viszont homály fedi. Miután a várak kezdetben nem voltak váruradalmak központjai, nem említik őket minden esetben az oklevelek. A régészek és a műszaki szakemberek által végzett terepmunkák során nyilvánvalóvá vált, hogy sokkal több vár állott az országban, mint amennyit az oklevelek említenek. A történeti Borsod vármegye várainak vizsgálata során a következő derül ki: 36 várból összesen négynek ismert többé-kevésbé az építési ideje: Dédes (1247-1254) Ónod (1394-1395) Vadna-Vártető (1457-1458) Sajógalgóc-Vár (1457-1458) 22 Miskolc története 1996. 113. 1.