Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
A DIÓSGYŐRI VÁR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE - A királynéi birtok
nyiségben kerültek elő szerszámok, harcászati eszközök, épülettartozékok, a lótartáshoz, viselethez tartozó apróságok. Az üveganyagból töredékes darabok maradtak. Megjelenik a kerek ablakszem és az asztali üvegedények közül az úgynevezett „verejtékcseppes pohár". 9 Az apróleletek közül említésre méltóak az egykori csontfaragó műhely 10 jelenlétére utaló darabok. Mindez bizonyítéka lehet annak, hogy ahol a királyi építőmühely dolgozott, onnan a különböző „aprómívesek" műhelyei sem nagyon hiányozhattak! A KIRÁLYNÉI BIRTOK Nagy Lajos halála után Diósgyőr fontos diplomáciai szerepe lényegében megszűnt, minekutána a lengyel rendek nem Máriát, a magyar királynőt választották utódul, hanem kisebbik leányát, Hedviget, aki a hatalmat átengedte férjének, Jagelló Ulászlónak. Természetesen az élet, sőt az építkezések sem szűntek meg Diósgyőrben, maga Zsigmond király és udvara többször megfordult a várban, sőt a lengyel Ulászlóval együtt is tartózkodott itt (lásd részletesen a történeti részben), de lényegesen kevesebbet, mint Nagy Lajos. Zsigmond király az első, aki Diósgyőrt (1424-ben) a királyné (Borbála) udvartartására rendeli, ettől kezdve lesz a vár a mindenkori királynék Jegyruhája", jegyajándéka. Zsigmond, aki magyar király, valamint német-római császár volt egy személyben, birodalmának központját visszavonhatatlanul Budára tette át, amelyet fényesen kiépíttet. Az eddig változó székhelyű királyi udvartartás korábbi színterei mindenképpen másodrendű helyre kerülnek. A királyi gondoskodás még a következő közel másfélszáz esztendő alatt is meglátszik Diósgyőrön. A vár és környezetének az Anjouk korában meghatározott koncepciója és kiterjedése ugyan volumenében nem változik, nem bővül tovább, de jó színvonalon fenntartják és - a változó szükségletekhez igazítva - átépítik. Elsősorban belső tereit díszítik. A magyarországi időjárási viszonyok feltehetően nem kedveztek a mediterrán típusú „kőcsipkés palotának", az oromzatos kiképzéseknek, a palota és a külsővár tornyaira hamarosan tetőt kellett húzni, és nem lehetett kivétel ez alól az elegáns, karcsú lépcsőtorony sem. Le kellett fedni a szabadon álló gyilokfolyosó-rendszert is. Annak bizonyítékát, hogy a gyilokfolyosók lefedése későbbi, mint a konstrukció maga, abban láthatjuk, hogy a konzolsorokat, amelyek a falak és tornyok mentén végigfutottak, szervesen beletervezy Gerevich. 1966. 201.1., 292. ábra. 10 Czeglédy, 1966/b. 227-237.1.
