Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

A DIÓSGYŐRI VÁR ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE - A duzzasztógát léte

épült meg, így ma már a harántfal kutatásának folytatását a déli kaputorony és a déli árokban ma is átfolyó víz akadályozta. Éppen a víz jelenléte vetette fel azt, hogy a fal szerepét a hely földrajzi adottságaiban, topográfiai és hidrológiai viszonyaiban próbáljam keresni. A vár egy 80 X 120 m átmérőjű, 15 m-rel a terepszint fölé emelkedő mészkődombon áll, amelyet itt a déli oldalon árok választ el a mellette magasra emelkedő Bányabükk-hegységtől. Az összes források ma is e vízválasztó vonalon törnek fel és folynak le. A kedvező természeti adottságok tudatos felhasználására és mesterséges fokozására a későbbi időkből is több tény utal. Feltételezem, hogy már a korai nemzetségi vár kiépítésekor ezt a harántfalat duzzasztógátnak építették fel, azzal a szándékkal, hogy a források vizét a várdomb körülfolyására kényszerítsék, és ezzel annak körkörös védelmét fokozzák. A déli árokrészbe beépített, duzzasztógátszerüen működő falnak valószínűleg egy kis kaputornya is volt a déli falszorosban. Ez az „újvár" kiforrott példája volt a korai vártípusnak: 2000 m

2 belső, 4000 m külső beépített területével a kor legnagyobb várai közé tartozhatott. Jellegét tekintve azonban még elsősorban védelmi rendszer volt, kevésbé lakóhely. Lakhatásra alkalmas hely az öregtoronyban lehetett, az öregtorony és az északi kaputorony közötti palotaépületben. Ugyancsak a keleti oldalon lehetett a kápolna. A déli védőtorony és az íves falak a megfigyelés, a védelem céljait szolgálhatták. A diósgyőri „újvárhoz" hasonló elrendezésű várakat az ország más vidékeiről is ismerünk: például Szigliget, Csobánc,

3 Füzér

4 korai periódusa. Közeli rokonságot mutat még vele a XIII. század második feléből való abosi vár (Obisova,

5 Csehszlovákia), továbbá a zólyomlipcsei (Slovenskij Lupci,

6 Csehszlovákia) XIII. század végi - XIV. század eleji vár. Ugyancsak hasonlóságot fedezhetünk fel néhány XIII. századi erdélyi erősség: Földvár (Feldioara), Vajdahunyad (Hunedoara) és Torockó (Rimetea),

7 valamint Diósgyőr korai periódusai között. Kiépült tehát az Ernye-nemzetség vára, a nádori család székhelye, „újvára". A Károly Róbert elleni lázadáshoz csatlakozó Ernye fiakat azonban 1316-ban fej- és jószágvesztésre ítélték. A vár ezután királyi adományozásból egy ideig országos méltóságok tulajdonába került, de a XIV. század negyvenes éveiben már királynéi javadalom, majd királyi birtok, és így új fejlődés színtere. 3 Gerő, 1975. 275., 297. 1. 4 A szóbeli közlést Feld Istvánnak köszönöm, illetve lásd Feld István, A füzéri vár. Miskolc 1980. 5 Belo Polla, Stredoveky terádok V. Obisovsiach SA XII(1974) 463-484. 1. 6 Pison, S., Hrady, zámky a kastiele na Slovensku (Martin Osveta. 1973). 407. 1. 7 Vätäsianu, V., Istoria artei feudale ín Tárile Romíné. I. Bucuresti 1959; Istoria artei Europene. Bucuresti 1967. 741.