Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Czeglédy Ilona DIÓSGYŐR A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN - A várrom

pellanus, fuisse inuitur. - Juventa est pyxis haec in sylvis Diósgyőriensibus, et a praefecto Dominii, nomine Kegl, socero suo Stephano Benyiczky, Vicecomiti Cottus Pesthiensis, donatus. Pondérât pyxis ipsa argentea semiuncias très, et unam decimam sextam (3 1/16)." Ezeknek a tárgyaknak azonban később nyomuk veszett: sajnos a vár művészi kivitelű, gazdag kiállítású használati tárgyait csak leírásokból ismerjük. A XIX. század végén nemcsak a tárgyi emlékek vizsgálata és a rom felmérése történt meg, hanem elkezdték gyűjteni a Diósgyőrre vonatkozó okleveleket, történeti forrásokat, tanulmányozták Diósgyőr múltját, történeti szerepét, jelentőségét. Levéltárosok, építészek, történészek, műtörténészek egész sora foglalkozott a várral mint történeti, művészeti emlékkel.

180 Az Erdőkincstár bekerítette a romot, hogy ezzel megakadályozza a kövek további széthordását, és kisebb állagmegóvási munkákat is végeztek. 1926-ban Möller István elkészítette a vár szakszerű építészeti leírását, és előterjesztést nyújtott be a kultuszminiszternek: „Romjainak törmelékei a várkastély földszintjét és a külsővár északi nagyméretű kazamatás védőtornyát teljesen betöltötték. A Műemlékek Országos Bizottságának javaslata az, hogy a várrom elrejtett részeit szakszerű ásatásokkal tárják fel." 81 Fennmaradtak Sztehlo Ottó felmérései a romról (1894), ezen jól láthatók a tornyok leromosodott állapotban, az északi palotafal, a rondella, az ötszögű bástya és a kazamatás északi várfal maradványai, valamint a külső kváderes várfal, amely jól felismerhető. A Sztehlo Ottó-féle felmérést rögzítő rajz 180 Közülük a legtöbbet tett Sztehlo Ottó, majd Lux Kálmán (Műegyetem Építészettörténeti Tanszék). MOB Irattár 255/1926.