Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)
Czeglédy Ilona DIÓSGYŐR A MAGYAR TÖRTÉNELEMBEN - A királynéi birtok
1514-ből való az egyetlen reneszánsz kori írásos adat, amely valószínűleg valamely diósgyőri építkezésre utal. Az ónodi vár számadásaiban szerepel: „item magistro Petro Italico, lapicidatori dedi ex commissione Domini Palatini 2 media vasa vini propter sallarium seritii, item magistro Blasio Dyosgyeur dedi pro camino cimenti fi 314". 9 1516-ban II. Lajos király a miskolci és diósgyőri polgárság panaszára meghagyja diósgyőri várnagyának és tisztjeinek, hogy a miskolci bíró és esküdtek által hozott ügyekben új ítéletet hozni ne merjenek, ellenben a miskolci polgárokat új ítéletek hozásának kiváltságában, mind egyéb szabadságjogaiban megerősítette 70 . 1522-ben II. Lajos király - több vár és bányaváros között - Diósgyőr várát, Miskolcot, Mohit, Mezőkövesdet és Keresztest feleségének, Máriának adományozta. 71 Mária uralkodása alatt megismétlődik a már Anna királyné irataiban jelentkező tény, hogy a miskolci jövevényeket minden adótól felmenti, de úgy, hogy 12 munkást bizonyos napokon Diósgyőrbe küldjenek („inquilini ad dictum Castrum nostrum Dyosgyur singulis diebus duode cim homines seu laboratores dare debeant et teneantur"). Diósgyőr képletesen 1526 után is megmaradt az özvegy királyné birtokában, de Mária várnagya, Kallitzer Lénárt és felesége, Pempflinger Orsolya például Ferdinándtól kapott királyi adományt. 73 Néhány év múlva Orsolya testvére, Pempflinger Sebestyén a várnagy (1532). 74 Ebben az időben már jelentkeznek a Diósgyőrről szóló szomorú híradások, panaszos levelek sora indul meg. Pempflinger Sebestyén jelentette, hogy a „diósgyőri ispánság és a vár alattvalóit a császári hadak és a vajda párthívei annyira rabolják és fosztogatják, hogy a lakosság kénytelen elvándorolni, ha ennek nem vetnek véget". Ezt az özvegy királyné útján panaszolták Ferdinándnak. A király hozzájárul, hogy Pempflinger 50 lovas zsoldost fogadjon a lakosság védelmére és a tized beszedésére. Majd ír a vár rongált állapotáról, és elrendeli annak kijavítását („Weitter hat uns gedachte unser frendliche Schwester, Kunigin Maria... geschrieben, dass gleichen der von Pempfling anzaigt, wie das Schloss Dioszgyewr a will Orten sennderlich die Thurm und Döcher ganz pawfellig"), 75 erre 600 magyar forintot utal ki („Sechs hundert Gulden Hungarisch"). 69 Détshy Mihály, Az ónodi vár korai építkezései. HOMÉ XIII-XIV (1975) 193-206. 1. 7(1 OL Dl 24785.; Szendrei. Oklevéltár 1516. V. 18. 71 OL Dl 25616.; Szendrei, Oklevéltár 1522. II. 2. 72 OL Dl 17151.; Szendrei. Oklevéltár 1524. IV. 6. 73 Wenzel, Regeszták 189. sz. 74 OL Gévay-hagyaték 1532. 75 Ferdinánd a magyar kamarai tanácsosoknak. Innsbruck, 1532. I. 20. OL Niederösterreichische Gedenkbücher Vol. 39. Fol. 33-34. (Wien, Hofkammerarchiv).
