Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A középkor asztala

A legkorszerűbb várakban a palotaszárnyak földszintjén volt a konyha, illetve a konyhák, hiszen nagyobb vendégsereg ellátásához több helyiségre is szükség volt. A diósgyőri alsóvárban feltárt konyha és kemence, valamint a belsővárban feltárt kemencék mind későbbiek a Nagy Lajos kori várnál. A szakácsmesterek birodalma, a sütők helyiségei itt is a palota földszintjén kellett hogy legyenek, miután a többszöri átépítések után nyomuk nem maradt, csak elképzelni tudjuk őket. Berendezésük egyszerű volt, a tűzhely általában a helyiség közepén állott, attól függően, hogy a kémény a helyiséget hogy osztotta meg. A tűzifa mellett a magas kalóriájú faszénnel is tüzeltek. Előnye az volt a tűzifával szemben, hogy kevés korom és füst termelése mellett magas hőt szolgáltatott. Szénégetők, erdei emberek Diósgyőrben is szekérszámra hordhatták a faszenet a konyhák tűzhelyei, és az emeleti szobák kandallói, kályhái számára. A tűzhely fölött volt a tágas, bolthajtáson nyugvó füstelvezető kémény, amelyben farudak szolgáltak a füstölésre szánt holmik tartójául. A konyha falaira akasztva, és mélyedésekben tartották az edényeket. A falon függtek a bortároló bőrtömlők is. Nem használtak sok konyhai eszközt: vasmacska, rostély, nyársak, serpenyők, lábasok, cserépfazekak, cseréptálak jelentették a konyha felszerelését. A királyi konyhán természetesen ónból és rézből készült edényekben is készültek jó falatok. Itt-ott még faedények is felbukkantak, Diósgyőrben a várárok területén kerültek elő a nedves talajban jól konzerválódott, fából készült tálak maradványai. A falak mentén padok álltak, ezek éjszaka az itt dolgozóknak nyugvóhelyül is szolgáltak. A tűzhelyet körülvevő rudakon télen ruhákat szárítottak. A kéményből függött alá a bográcstartó lánc, és a tüztér melletti vas ágasokra helyezték a nyársakat. K.Ővályúból folyt az elhasznált víz a váron kívüli árokba. A konyha természetes megvilágítására az ablakkeretekre feszített, viasszal vagy faggyúval átitatott, így áttetszővé tett vászon, esetleg állati bél, hártya szolgált. Az esti világítást a diósgyőri vár feltárásakor is nagy számban előkerült, egyszerű cserépből készült mécsesek szolgáltatták, melyekben repce, vagy lenolaj égett. A drága faggyú és viaszgyertyákat csak a palotaszárny emeleti szobáiban használták, hiszen különösen a viasz olyan nagy kincs volt, hogy pl. az egyházi adó egy részét is viaszban rótták le. A sütőkemence általában a várak legjobban védhető helyén épült, mivel a várnép legfontosabb eledelét szolgáltatta. A lakoma az ebédlőteremben zajlott, ahogyan egy XIV. századi szakácskönyvben Anglicus ferences barát elmondja: „Az ebédeken és vendégeskedésekben az evés-ivásnak kialakult szabályok között kell végbemennie. Először is felállítják a teremben az ülőhelyeket, székeket, majd pedig egybehívják a vendégeket, közben asztalokat és tálalókat helyeznek el, amiket feldíszítenek. A vendégeket a ház urával