Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - A „felfuvalkodott vár, kalózok pártfogója" - Velence

céből áthozták Magyarországba, és ünnepélyesen elhelyezték a remeték klast­romába Szentlőrincnél, Buda közelében, egy hegytetőn. Ezen a helyen tisztelik a szent atya érdemeit, és seregestül tódul oda az istent magasztaló nép. " 94 A szent ereklyéit a kortársak szerint éjjel, titokban kellett kihozni Ve­lencéből, nehogy kivívják a nép felháborodását. Alsáni Bálint pécsi püspök és más neves személyek 1381 októberében kísérték Velencéből Budára a szent hadizsákmányt. A királyi kápolnában helyezték el az ünnepélyes és nyilvános istentisztelet idejére, innen november 14-én ünnepi körmenet kí­sérte végső nyughelyére, a budaszentlőrinci monostorba. A menet élén maga a király haladt. A monostorban hamarosan külön kápolnát építettek a szent maradványait magában foglaló díszes márványkoporsó számára. Az ereklye átvitelének történetét korabeli leírás örökítette meg, a szent sírjánál történt csodákat pedig a pálosok szorgalmasan följegyezték, majd ez a XVI. szá­zadban Hadnagy Bálint pálos szerzetes jóvoltából nyomtatásban is megje­lent. Az általa leírt csodák, fogolyszabadulások, gyógyulások éles fényt vet­nek a középkori ember hitbeli életére. A nyolcvankét csoda során Hadnagy a következő betegségeket sorolja fel: 28 elgyengülés, bénulás, 7 vakság, 3 süketség, 2 torokbaj, 3 sántaság, 2 paralizis, 2 ragályos betegség, 1 „démonoktól való megszállottság", számos „francia betegség", amelyet „Francz varr"-nak nevez a kézirat. Hadnagy elmondja László, siklósi várnagynak -ki 1422-ben halt meg­csodával határos feltámadását. A szent-Pál ereklye okán végbement csoda alighanem tetszhalál lehetett. Egy ötéves fiűcskával is hasonló eset történt. Szülei a ravatalánál megfogadták, hogy elzarándokolnak Remete Szent Pál sírjához, mire a hideg ágyra terített gyermekecske „halotti leplét felrántotta, s visszatért az életbe." Maga Hadnagy Bálint is „francz varros" kiütéseket kapott a kezén, lá­bán és vállán. O is végigzarándokolta Alamizsnás Szent János és Remete Szent Pál sírját, és baja elmúlt. Egy sánta fiú lába csodával határos módon meggyógyult, mire mankóját ősi szokás szerint a kápolna falára helyezte. Hamis váddal elfogtak egy nemesembert, kéz-és nyakbilincsbe verték. A szerencsétlen ember csak őreitől tudta meg, hogy ki akarják végezni. Fog­ságában Szent Pál remetéhez fohászkodott, „bilincse megoldódott, őreit álom fogta el, börtöne ajtaja megnyílt. Nyakában a fogoly a „nyakára való hegedével" elhatározta, hogy elmegy Budaszentlőrincre a szent sírjáig. Itt a barátok éppen a „primát" mondták kórusban. A sírnál megnyílt a nyakbilin­cse, ezt mint a csodás szabadulás jelét, a sírkápolna falára függesztette. 95 Küküllei János krónikája XLII. f. ZolnyL., 1975. 257-58.1.

Next

/
Thumbnails
Contents