Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - Az Anjou-kor divatja

magyarázott önarcképet is festett magáról, ezek a legkorábbi festői so önarcképek példái Európában. Nadrág: nagragh, a középkorban csak férfiak viselték. (1364) Násfa: ékszer, mell- és homlokdísz, nyaklánc. (1235/1270) Nemez: filz, gyapjúból, szőrből tömörítéssel készített kelme. (1395) Nyest: szürkésbarna színű ragadozó. (1231) Nyuszt: hátán sötétbarna, hasán sárgás szőrű, macska nagyságú ragadozó. (1229,1395) Pegyvet: petymeg, petymet, a cibetmacskafélék családjába tartozó, hosszú farkú, foltos bundájú ragadozó. Főleg Afrikában honos. (1395) Rokolya: női felső szoknya . (1348) Rőf: elsősorban vásszonneműk mérésére használt mérték. (1243) Selyem: (1338) Sing: a rőfnél valamivel rövidebb mérték, kb. 62 cm. (1368) Skarlát: égőpiros, skarlátpiros szín, illetve ilyen színre festett, speciális szövetfajta. (1395) Süveg: (1395) Tafota: könnyű anyagú selyemszövet. (1391) Táska: kisebb tárgyak hordására szolgált, bőrből, vászonból készült. (1138/1329) Váll: a törzs felső részét derékig, vagy egy kicsit azon is túl fedő blúz vagy mellényféle, női ruhadarab. (1395) Dercsényi D., 1990. 138. 1.