Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - In armis militaribus

ranglétrákat, mert a lovagok, apródok, familiárisok címzését az oklevélírók némi nemtörődömséggel intézik. A magyar főurak átvették a nehéz páncélos lovagi felszerelést és a nyugati harcmodort, de nem, vagy csak részben vették át annak szertartásait, jelvényrendszerét, általában a külsőségeit. Voltak például már címereik, de ezek használata nem volt következetes. Megjelentek viszont a lovas és sisakokat ábrázoló pecsétek, melyek tulajdonosai szintén a lovagok között keresendők. Lovagi tornák ábrázolásait megtaláljuk a Képes Krónikában is. Lovagok állnak szemben egymással, teljes lovagi felszerelésben, és lovagi módon harcolnak. A rozgonyi csata ábrázolása alapján pl. elképzelhető a lovagi torna egyik fajtájának, a buhurtnak félelmetes kavargása. A buhurt tulajdonképpen az igazi háború megszelidített változata volt. Két egyenlő számú és erejű sereg csapott össze, de tompa fegyverekkel. A párviadalban az egymásra rontó két lovag először kopját tört, majd a lóról leszállva gyalogosan harcolt karddal. A torna átmenet volt a buhurt és a párviadal közt, ennek során két lovascsapat rontott egymásnak, tompa hegyű lándzsákkal, a cél egymásnak a nyeregből való kiütése volt. Egy burgundi lovag járt Zsigmond király udvarában, aki leírta az akkor már valószínűleg hagyományosnak tartható lovagi tornát, mely sokban különbözött az általa eddig látottaktól, ahol a nyugati lovagok talpig páncélban, hidegvérű lovakon vívtak. "Garai nádor fiát láttam egy lovagjátékban, melyet az ország szokásai szerint kis lovakkal és alacsony nyergekből vívtak. A résztvevők valamennyien gazdagon díszített ruhát viseltek, és igen rövid lándzsákat használtak. Kedves, gyönyörködtetőjáték volt. Az itteni lovagjátékban az a szabály, hogy a küzdők közül legalábbis az egyiknek a földre kell buknia. Ebből látják, ki bírja jól megülni a lovat és a nyerget. "

5 A miniátor tornapajzsokat adott a harcosok kezébe, ezekre festette a címereket. A Képes Krónika első, egyben legfontosabb címertani emlékünk. A címerábrázolások hitelességét bizonyítja az a tény, hogy amikor olyan címert kellett volna ábrázolnia a festőnek, amelyet nem ismerhetett, mert az ős magtalanul halt meg, egy pajzsát elfordító lovagot ábrázolt. A miniatúrák hallatlan gazdagsággal mutatják be nagy Lajos udvari, lovagi világát. A korabeli mintaképek közül a francia lovagregények lehettek előképei. A lovagi tornákon kívül számos oklevél tanúskodik az ún. Istenítélet, perdöntő viadal meglétéről a magyar középkorban. Becsületbeli jelleget az ad a viadalnak, hogy legtöbbször az egyik félnem szavahihetőségét, becsületét kell bizonyítania. A király és a nádor előtt, lovon kellett megvívni, esetenként nem személyesen, hanem bizonyos személyek „átvállalták" a bajHaraszti S., -Pethő T., 1963. 59-60. 1.