Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - In armis militaribus

A lovagok nevelése korán kezdődött, és kemény életet jelentett. 5-6 éves korában szakították el a „puha párnák világától", és apródként egy tapasztalt férfi gondjaira bízták. A gyermek 14 éves koráig elsajátította a lovagság ábécéjét, a lovaglást, a nyíllövést, úszást és birkózást, ökölvívást. Ekkor fegyvernökké vált, aki a különféle harci technikák tökéletes elsajátításába fogott. Lándzsás rohamozás, kardforgatás, csatabárdos és buzogányos közelharc szerepelt mindennapi gyakorlásaiban. A felövezés ceremóniájára akkor került sor, amikor már bizonyította, hogy tökéletes harcos, jelleme szilárd, akarata pedig erős. A harcon kívül a lovagi torna volt az, ahol az ifjak bemutatkozhattak a királyi udvar előtt, a győzteseket avatták lovaggá ünnepi külsőségek közepette. A küzdelem kezdete előtt heroldok sorolták fel a résztvevő lovagok nevét, megmagyarázták címereiket, de bemutatták a lelátókon ülő hölgyeket és urakat is. Nagy Lajos udvarában is járt a nyugati lovagság egyik utolsó címerköltője, Suchenwirt Péter, valószínűleg 1355 körül. Leírta a magyar lovagkirály tetteit, felsorolta háborúit, majd leírta címerét: „Pajzsát semmi folt nem éktelenül, ezüstös színbe ragyog és két egyenlő részre van osztva. Az egyik mező világos színben fénylik tiszta gyöngyöktől és rubinoktól és fényesre van csiszolva, benne pedig vízszintes irányban nyolc díszes pólya fekszik: a másik mező égszínű, gazdagon díszítve domború aranyos liliomokkal, melyek bensőséges sugaraikkal sokszor megvédték a címert és amelyeket nézni igen kellemes. A sisak ormát gazdagon ékesített aranykorona díszíti, melyben sok drágakő ragyog, és amely fényesre van simítva. A koronából két strucctoll áll ki, közbül pedig látni lehet a strucc hermelines nyakát, szemei rubintoktól tündökölnek az ellenség felé, csőre aranyból való, melyben gyönyörűen tart egy szépengörbült és aranyból készült patkóalakú tárgyat. Feje arannyal gazdagon van koronázva. " 57 Egy másik címerköltő, Gélre Herold versben és képben örökítette meg Nagy Lajos címerét. O leírja azt is, hogy szerepel a címerben veres alapon aranykoronás ezüstsas, Lengyelország címere, egy zöld halmon álló ezüstkereszt, a negyedik mezőben Dalmácia címere, három jobbranéző aranykoronás ezüst, levágott oroszlánfej. A pajzson leeresztett rostélyú csöbörsisak fekete takaróval, amelyet aranykorona díszít, a koronából két ezüst strucctoll között aranykoronás ezüst struccfej emelkedik, veres csőrében aranypatkót tartva. A magyarországi lovaggá ütések, felövezések tekintetében nagyon szűkszavúak a források. Szent István már említett felövezésén kívül arról tudunk csak, hogy idegen király övezett fel magyar lovagot, és Lajos király is gyakran tett lovaggá külföldieket. Az arisztokrácia és a köznemesség egyaránt akkor látta biztosítva fiainak jövőjét, ha bekerültek apródként a királyi udvarba. Azt azonban nem tudjuk követni, hogyan járta végig egy apród a Dercsényi D., 1990. 43. 1. 58 Küküllei János krónikája X. f.