Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - In armis militaribus

Szentföldre vezethető vissza, Jeruzsálemben állt az Alamizsnás Szent János kápolna és ispotály, ahol a beteg zarándokokat ápolták. A hamarosan függetlenedő lovagok fekete köpenyt hordtak, bal vállukon fehér kereszttel. A közösség gyorsan terjedt a Szentföldön éppúgy, mint Európa nagy kikötőiben, ahol a keresztes vitézek rendszerint behajóztak. A rendi szervezet végleges kialakulásával szinte mindenhol hamarosan birtokokhoz jutottak, rendházakat szerveztek. Közülük a lovagok voltak az igazi harcosok, a papok itt sem harcolhattak, a harmadik réteg a fegyverhordozókon kívül mesteremberekből, és a betegápolókból állt. Öltözékükben később változás állt be, hadviselés során a páncélzat fölött fehér kereszttel díszített vörös köpenyt viseltek. A jellegzetes ún. „máltai kereszt" a XIV. század derekán vélt jelképükké. Magyarországon a XIV. századra már harmincnál több rendházuk volt, birtokaik behálózták az egész országot. A magyar közéletben betöltött kiemelkedő szerepükre utal, hogy az Aranybulla hét példányának egyike az őrizetükre volt bízva. Hősiesen harcoltak a muhi csatában IV. Béla mellett, csalódást akkor okoztak, amikor a birtokba kapott Szörényi bánságban és Kunország egy részén a király kérésére sem építettek várakat. Kezdettől az Anjou ház trónigényét támogatták. A másik, ugyancsak szentföldi eredetű, és nagy befolyású renddé vált lovagság a templomosoké volt. Kezdetben „szegény lovagoknak" nevezték őket, de ez a név az adományok és kiváltságok során hamarosan eltűnt. Fehér köpenyt viseltek, vörös kereszttel. Lovagi rétegüket nemes lovagok alkották, mellettük a papok, és a fegyverhordozók, valamint a nélkülözhetetlen kézművesek voltak még soraikban. Lovagi és katonai fegyelmü életet éltek. Szerte Európában gyorsan gyarapodtak birtokaikban, amikor 1314-ben a történelem első, igazi „koncepciós perének" lettek áldozatai Franciaországban, utolsó nagymesterüket máglyára is küldték, a rendet pedig megszüntették. Az ok természetesen az volt, hogy a király tetemes vagyonukra rátehesse a kezét. Magyarországon először 1147-ben, a II. keresztes hadjáratba vonulva jelentek meg. 8-10 rendházuk alakult, központjuk mindig is a dalmáciai Vrána volt. Elkísérték II. Andrást az ötödik keresztes hadjáratra 12171218-ban. A muhi csatában csaknem mind ott vesztek, csupán néhányan kísérték a dalmát tengerpartra menekülő IV. Bélát. A rend eltörlésével birtokaik a johannita testvér-lovagrend tulajdonába mentek át. A III. keresztes hadjárat alatt a sebesült német lovagok ápolására szerveződött közösség képviselői, a német vagy teuton lovagok II. András uralkodása alatt érkeztek hazánkba, a Barcaságban kaptak letelepedést. A harcias lovagok egy évtized alatt öt várat építettek. Virágzó gazdasági tevékenységet is folytattak, sok német telepest hívtak a Barcaságba. Egyre nagyobb önállóságra tettek szert, de ez sem volt nekik elég, már önálló államot akartak, első lépésként saját pénzt verettek. Esperességet szerveztek, melyet füg-