Czeglédy Ilona - Lovász Emese: Élet a diósgyőri várban - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 7. (Miskolc, 2000)

Lovász Emese KITEKINTÉS A NAGY LAJOS KORI DIÓSGYŐR VÁRÁBÓL - In armis militaribus

páncélos lovaghoz három egyszerűbb felszerelésű katona tartozott, és két íjász.A páduai Oratorio di S. Giorgio északi falán lévő Királyok imádása c. freskó jobb szélén egy keleti lovaskatona álldogál. Altichiero da Zevio müvének (1330-1358) ihletője a Himfi Benedek vezetésével Páduában tartózkodó több ezer magyar katona lehetett. A külföldi leírások egyébként mindig kiemelik a magyar íjászokat. A zsoldos katonaság szerepe még sokáig nem volt jelentős a magyar hadszervezésben: külföldiek azonban harcoltak Nagy Lajos seregében is, németek, angolok, csehek. Küküllei János említi őket a király második apuliai útjakor: „...továbbá ostrommal foglalta el és bevonult Bari városába, ahol Szent Miklós pápa van eltemetve. E város elfoglalt erős és megerősített várában szállt meg, s dúsan és bőkezűen osztatta a zsoldot a német katonáknak, szám szerint négyezer bőrsisakosnak, akiknek kapitánya az említett Wolfhard fivére, Wolfhard Kondrád volt. " 52 A zsoldosok ingatag hűségére már a következő fejezetben példát nyerhetünk: ugyanezen német katonák feljebbvalóik tudta nélkül „...árulást és hűségsértést követtek el a király, magyar hadinépe és a város ellen " de pórul jártak, hadi felszerelésük pedig a magyarok fegyvereit szaporította, „elvették tőlük lovaikat, hajítógépeiket, fegyverüket, kardszíjukat és mátkáikat. " Bevett szokás volt az értékes fegyverek begyűjtése, Tarantói Lajos zsoldosainak elfogásakor ennek lovagi módon történő végrehajtását el is mondja a krónikás: „Lackfi Miklós és Pál alig ötven magyar zsoldossal harcban elfogott a mezőn százhúsz fegyveres katonát. Lóháton és fegyveresen, de hátrakötözött kézzel vezették őket a király elé. Azon a napon a király megvendégelte ezeket a klastromban, a szerzetesek refectoriumában, másnap azután elszedte lovukat, fegyverüket - mint ezt az elfogott zsoldosokkal teszik -, majd elengedte őket. " Érdekes adat származik 1364-ből: Becsei Töttös fia, László pénzt kapott a királytól, hogy a boszniai hadjáratban sereget állítson. Ugyanezen László irattárából fennmaradt egy egyes szám első személyben írott zsoldjegyzék pénzekről és lovakról. Ez már a magyar zsoldoshadsereg szervezésének példája. A hadjáratok első megbízott vezéreit a királyt közvetlenül körülvevő, a katonáskodáshoz kiválóan értő személyek között találni. Őket bízzák meg katonai funkciókkal: bánság, határmenti megyék ispánsága, várnagyság. A nápolyi hadjáratok befejezése után azonban több magyar főúr is Itáliában maradt zsoldosvezérként, így Toldi Miklós, aki saját katonái mellett 5000 angol íjásznak is parancsolt. Küküllei ugyan nem emlékezik meg róla, de Zsigmond kori oklevelek említik főispáni rangban. Az angol íjászok viszont Küküllei János krónikája XVII. f.