Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)
Porkoláb László: Fazola Henrik a vasműalapító
kező gyárvezető és sáfár, valamint a szomolnoki vagy Selmecbányái felügyeleti hatóság szakreferensének ellenőrzése alatt állott. A szén- és vaskőmérő rendszerint tanult ember, gyakran egyúttal ő a gyári tanító is, inkább a gyári tisztek közé számították. A vasverő üzemek a hámoros mester műszaki irányítása alatt állottak. Az ő felügyelete alatt működtek a frisselőmesterek, fűtők, segédek, kovácsok, szegverők és lakatosok. Ezen állandó szakmunkások mellett jelentős százalékot - Hámor lakóinak egy- harmadát - tették ki azok az ideiglenesen felfogadott „kézműves” munkások, akiket mindenféle munkakörben segédmunkásként alkalmaztak. Ezek alkották a település állandóan költözködő, vádorló napszámosait. A település kezdeti időszakában még nagy a vándorlási kedv. Jelentős részük nőtlen ember, akik nem igen sietnek asszonyaikkal forma szerint is házasságra lépni s ezzel sok keserű percet okoznak a diósgyőri plébánosnak. Ennek oka a munkabérek alacsony nívója, a kenyérkereset bizonytalansága, amely a családalapítást legtöbbjük számára lehetetlenné tette. A munkások részére a gyárépületekkel egyidőben munkásházakat is építettek. Ezek túlnyomó részben fából készültek.121 Élettartamuk legfeljebb 20-25 év volt. Hámorban már kőből építették a házakat.122 A gyár alkalmazottai közül a három tiszt, úgymint a gyárvezető vagy igazgató, a sáfár vagy ellenőr, aki később számadó is, továbbá az Írnok havi fizetést kapnak, mégpedig a gyárvezető az évi 400 forint fizetésének, az ellenőr pedig évi 300 forint fizetésének egyhavi részletét. A szénmérő évi fizetése 120 forint körüljár. E három tiszti állás mellé a XVIII. század utolsó évtizedében rendszeresítették a gyári orvosi és tanítói állást. Az öt havifizetéses tisztviselőn kívül az összes többi alkalmazott a gyári munkások létszámába tartozott, és egyrészük szakmánybért vagy napibért, míg másik részük hetibért kapott.123 Diósgyőri vasgyári munkások számára a bécsi udvari kamara 1779. szeptember 3-án ugyanazon béreket vezette be, mint amilyeneket a rhó- nici és tiszolci állami vasgyárak munkásai kaptak egy napra. És pedig: Rhónic kohómester firsselő mester hámormester kéktűzmester ácsmester szénmester vájár 16 krajcár 16 krajcár 16 krajcár 16 krajcár 16 krajcár 12 krajcár 12 krajcár Tiszolc bérvájár 12 krajcár szakmányvájár 12 krajcár olvasztómester 16 krajcár olvasztár 12 krajcár szénportalicskázó 12 krajcár fűtó 12 krajcár szénégető 10 krajcár 121 Soós I.-Kiszely Gy.-Zádor T. 1960. 18. 122 Soós I. 1954. 24. 123 Soós I.-Kiszely Gy.-Zádor T. 1960. 18. 95
