Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)

Csiffáry Gergely: Fazola Henrik és Lénárd egri tevékenysége

A fahiányt jelzik a XVIII-XIX. századi országleírások készítői (Vályi András, Fényes Elek és mások). Szinte minden településnél utal már Vályi 1796-99-ben kiadott művében, hogy épület- és tűzifája elég vagy kevés.

Nyugat-Európával ellentétben Magyarországon a fent említett energiaváltás, a fatüzelés helyett a kőszén alkalmazása, vele együtt az ún. ipari forradalom mintegy évszázaddal később, 1850 után vette kezdetét.

Egy Fényes Elektől eredő számadat szerint 1750-1850 között a magyar királyság területén 4,4 millió kát. h. erdőt irtottak ki. Ha metrikus mértékben számolunk, tudjuk, hogy 1 kát. h. = 5760 m2, s így a kivágott 4,4 millió kát. h. 25 344 km2-t tett ki. Végül is egy évszázad alatt az erdőpusztulás mértéke a magyar királyság 325 411 km2 összterületének a 8%-át, míg a 232 448 km2 kiterjedésű történelmi Magyarország 11%-át érintette.

Fazola Henrik, a bányakutató

Fazola Henrik épp abban a korszakban élt, amikor a fentebb vázolt problémák - a fahiány, energiaváltás - Magyarországnak a legégetőbb gazdasági, modernizálási feladata volt. Egerben, ahol akkor dolgozott, 1763-ban kezdődött el a város legnagyobb épületének, az egyetemnek szánt Líceum építkezése. Fazola itt is elvállalta a lakatosmunkák végzését, a rácsok és kapuzatok elkészítését. Tevékenysége ekkor már kiterjedt Borsod és Heves megyékre. A Líceum rendkívüli mennyiségű épületvasat igényelt az elhúzódó építkezés miatt, végül is 20 év alatt fejezték be. Ezek a lehetőségek bizonyosan megerősíthették benne az elhatározást, hogy vasgyárra van szükség.

Felvetődhet a kérdés, hogy a lakatos- és nagyóra-készítő Henrik mester hogyan tehetett szert bányászati ismeretekre? Bizonyára a bányászat és a kohászat tudományában a szülőváros játszhatott szerepet, ahol jelentős vasércbányászat volt ezidőben, s az kellő ismereteket nyújthatott számára. Feltehetően a mestervizsgát megelőzően vándorlása során is tájékozódhatott a geológia és a vaskohászat területén. Megtanulta színéről felismerni a hegyek kőzeteiben a különféle ásványokat, érceket. Sokat járt külföldön.82 Az így szerzett elméleti és gyakorlati tudását kamatoztatni tudta későbbi bányászati kutatásai során.

Fazola úgy kezdhetett kutatásokba, hogy művészi lakatosmunkáját i- gen jól fizették. 1765-ig szorgalmas munkával megszerezte a beruházási költséget, amely a kutató tárók létesítésére, munkások fizetésére kellett, amely előfeltétele volt a sikeres, de igen költséges bányászati kutatásoknak.

Fazola Henrik barátja Markhot Ferenc, az időben Heves és Külső- Szolnok vármegye főorvosa, éppen Mária Terézia rendeletére vizsgálta meg a környék ásványvizeit. Markhot vegyelemezte elsőként a parádi timsós forrást. Markhotnak ez a felfedezése ráirányította Fazola figyelmét arra, hogy a Bükk és a Mátra hegyei még több hasonló, ismeretlen,

82 Soós I., 1954. 339. 28