Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)
Csiffáry Gergely: Fazola Henrik és Lénárd egri tevékenysége
Hibay Károly utcában álló szomszédos házának egyikét 1500 forint ellenében eladta Linczin Anna Mária asszonynak. A vételárat pedig belefektette egy akkor épülő többlakásos, egyemeletes bérházba, a későbbi Egri Nyomda Rt. épületébe. Az épületben nagy pincéhez jutott, de a következő évben a belváros területén, a mai Rottenstein közben is vásárolt pincét.42 A Fazola ház a mai Bródy Sándor u. 4. sz. telkén épült fel, ahol 1975-ig az egri nyomda üzemelt. Fazola Henrik csak 2 évvel Egerbe költözése után, valamikor 1760 elején lépett be az egri asztalos-, esztergályos-, lakatos-, puskaműves-, üvegescéh mestereinek a sorába. Fazola céhtagsága eléggé ellentmondásos, több ok miatt. Ha nem lép be a céhbe, akkor kontárnak minősítik, tehát kénytelen belépni, ami azután a céh nem kis ellenállását váltotta ki, a jól menő, több legénnyel rendelkező, jövedelmező vállalkozó. A céhes kötöttségek nem tették lehetővé elvben több segéd alkalmazását a verseny kizárása miatt. Viszont nem Fazola az egyetlen szakember és vállalkozó, aki ezt tette a városban. Egy 1752-es összeírás szerint Pichler János kőművesmesternek 25 legénye volt, az időben ő az egyik legnagyobb építési vállalkozó, aki egyszerre több helyszínen dolgozott az egri püspöknek, ugyanakkor cégtag, 1750-től pedig céhmester lett. Abban az évben Vainer József, aki szintén a püspöki építkezéseken tevékenykedett, 44 legénnyel dolgozott, 1753-ban pedig céhmester lett.43 Az ellentmondást az okozza, hogy a város kettős földesúri hatalom (püspök és káptalan) alatt állt. A püspöktől függtek a céhek, első fokon a privilégiumaikat ő erősítette meg, majd az uralkodó. Viszont, ha a püspök érdeke úgy kívánta, bárkit fel kellett venni a céheknek. A jelenség nem egyedüli, a XIX. század első harmadában is számos példa található rá Egerben, Gyöngyösön és Hevesen egyaránt, amely a bomló feudális viszonyok tünete.44 így tehát Fazola a céhbeliektól elkülönülve, mint az egri püspökség privát lakatosa dolgozott a félholdnyi területen fekvő és szerszámokkal bőven felszerelt műhelyében. A céh nem szólhatott bele az ő dolgaiba, még a segédekkel való kapcsolataiban is függetleníteni tudta magát a céh rendelkezéseitől, a városi magisztrátus pedig óvakodott attól, hogy a nagyhatalmú püspök-földesúr kedvelt művész-iparosának kellemetlenséget okozzon.45 Bizonyára Fazola Henrik korai egri kovácsmunkái találhatók Egerben a Kossuth u. 4. számú, ún. Kispréposti palotán, amelyet egy erkélyrács, 4 db ablakkosár és 6 db pinceablakrács díszít. Mindenesetre Soós Imre, miután számlát nem talált e munkáról, nem sorolja munkái közé. 42 Soós I., 1955. a. 33. « Dercsényi D.-Voit P., 1969. 155-156. 44 Csiffáry G„ 1996. 251. "5 Soós I., 1955. a. 33. 19
