Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)

Porkoláb László: Fazola Frigyes a vasműfejlesztő

A második Jevél tartalma teljes terjedelemben a következő:79 „Magyar Nemzeti Múzeum!

Igen tisztelt Kovachich György úr írásbeli felszólítására meg kell írni

1. ennek a vasműnek a történetét keletkezésétől egészen a mai időkig,

2. a teljes gyűjteményt a nyersanyagoktól kezdve a legfinomabb acélgyártmányokig, azok leírásával együtt.

Az első' pontra való tekintettel fontosnak tartom és kötelességemnek tekintem röviden összefoglalni mindazt, ami ennek a műnek keletkezése történetéről, valamint fejlődéséről ismeretes.

Fazola Henrich hajdani lakatosmester és toronyórakészítő, fiatal korában a mesterségben való tökéletesedés céljából végig látogatta vidéki városainkat. Veleszületett hajlamtól hajtva, Magyarország amúgy is gazdag ásványkincseinek felkutatására törekedett. A kutatást azzal a célzattal végezte, hogy a fellelt ércekből olyan vasat gyártson, amely nemcsak a karintiai és stejerországit múlná felül, hanem az akkor annyira ismert spanyol- és svéd vassal is egyenlő lenne. A magyarországi püspökségi városban, Egerben telepedett le.

Két mestersége ösztönzésére, valamint vagyoni körülményeinek segítségével alig két év alatt (természetesen sok veszélyes és fáradságos kutatás után) a legmagasabb hegyekben és a föld belsejében folytatott kutatásait siker koronázta. A legjobb kőszénfajtát, a palát és a leginkább keresett vasércet megtalálta. Ezért a dicsérendő törekvéséért ő császári és királyi felségétől - az akkor uralkodó Mária Teréziától - 1769. április 24-én kelt udvari dekrétummal nemcsak dicséretet kapott, hanem arany érdeméremmel is megajándékozták.

További fáradhatatlan tevékenységét az általános közhaszon növelésére fordította, miért a Heves és Borsod vármegyék bányamesterévé nevezték ki jutalmul.

Ettől a magas kegytől sarkalva nem törődött többé a gondokkal, saját vagyonát nem kímélve, éjt nappallá téve fáradozott és életveszélynek is kitéve magát, Heves vármegyében, Gyöngyöstől nem messze ezüstöt, rezet, ólmot és timsót, ezenkívül Borsod vármegyében vasércet fedezett fel.

Ezekkel az állandó kutatásokkal eredeti foglalkozását teljesen elhanyagolta s körülbelül 50.000 forint értékű vagyonát a közjóiét céljaira feláldozta, amihez még végső célja elérése érdekében, a magas kincstártól 16.000 aranyat és magánszemélyektől további 8.000 aranyat kölcsönvett. Magán- tartozásai 30 év alatt 22.000 aranyra emelkedtek.

Nagy terveinek meghiúsulását, valamint a felfedezett bányakincsek feledésbe temettetését elkerülendő, a végszükség arra kényszerítette, hogy minden általa feltárt bányát a kincstár részre ajánljon fel egészen lényegtelen 9.000 arany ellenszolgáltatás ellenében. Jutalmul ezért a bányászatban nyert alkalmazást megfelelő díjazás mellett.

79 Kiszely Gy. 1956. Fazola leírása alapján végleg tisztázódott az általa bevezetett acélgyártás, valamint az is, hogy Diósgyó'rben ó' vezette be az öntöttacél gyártást.

161