Csiffáry Gergely - Porkoláb László: Fazolák Würzburgtól Diósgyőrig - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 6. (Miskolc, 1999)
Porkoláb László: Fazola Frigyes a vasműfejlesztő
- az ebből készült 405 font reszelő bérköltsége 8 kr- a felhasznált 10 3/4 mérő szén ára 40 kr- a gvártmánvt terhelő általános költségek 58 forint 7 forint 10 kr 1 forint 27 kr Összes várható költség: 205 forint 49 kr Ezzel szemben:- a kész részelők eladási ára- a ráfordítás összege 303 forint 45 kr 205 forint 49 kr Várható haszon: 97 forint 56 kr Ez az előbbi számításhoz viszonyítva kétmüszakos, tehát az akkori munkaidőnek megfelelő, folyamatos üzemet véve alapul évi 10.689 forint tiszta hasznot jelentett. A reszelőgyártó üzem jogállása szerint Fazola Frigyes saját kezelése alá tartozott, az önelszámoló üzemegységi jelleg a mester javadalmazásából is kitűnik, ugyanis rendes munkabérén kívül évi 30 forint átalányt is kapott. Ebből az összegből kellett az edzéshez szükséges sóról, olajról, szarulisztról és egyéb segédanyagokról gondoskodnia. A diósgyőri reszelő legfontosabb piaca Miskolc volt, a lakatosmesterek csak Diósgyőrből vásárolták a reszelőket. Fazolának azonban ebben az időben már nagyobb távlati elképzelései voltak. A diósgyőri alapanyagból még munkaigényesebb, még nagyobb áron eladható és az egész birodalomban, később esetleg külföldön is értékesíthető acélfajták gyártására gondolt. 1809. október 31-i beadványában a reszelőműhelyt a kincstárnak ajánlja fel, hogy teljesen annak kezelésébe menjen át. A felajánlásból eredő hasznot is a már említett acélgyártási adósságainak törlesztésére kívánta fordítani. Az acélgyártás és az acéláruk értékesítése körüli sikerek ebben az időben is szépen tükröződtek a gyár pénzügyi mutatóin. 1810-ben pl. a nyereségosztásnál a részvényesek közt felosztható alap 6400 forintot, a gyár készpénzállománya pedig 27.782 forintot tett ki. A diósgyőri acélgyártás fejlesztésének Fazola Frigyes nagy szaktudással és célratöréssel végzett munkáin kívül azonban az akkori európai politikai helyzet is adott időnként változó erejű és irányú lökéseket. Az acélhámor sikeres működése nyomán a diósgyőri gyár és maga Fazola Frigyes is később nemcsak a kincstári tartozásokat fizette ki teljes mértékben, hanem a felgyülemlett magántartozásokból is sikerült sok ezer forintot törleszteni. 1807-ben például tiszta haszonként 32.000 forint folyt be a gyári pénztárba.45 45 Fazola Frigyes kifizette apjának minden adósságát, s így sikerült Fazola Henrik korábban zárolt részvényeiből 22 db-ot a kincstártól visszaváltani. 1809-ben a gyáralapító öz142
