Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)
V. rész. Az ötéves terv. A durvalemezsor áttelepítése Pestszentlőrincre. Lassított sínhűtés és sínvégedzés. A trióbugasor üzembehelyezése (1950-1954)
A kokilla- és öntecstípusok felülvizsgálatára és racionalizálására a durvahengerműi rekonstrukció alkalmával került sor, amikor ezt a munkát egy külön rendelettel létrehozott bizottság végezte el. A meglévő blokksor teljesítményének növelése érdekében 1952. október 3án a Diósgyőri Beruházásokat Kivitelező Tröszt megrendelte a gyár karbantartó részlegénél a 400x400 mm-es bugaméret vágására alkalmas Schloemann-blokkolló összeszerelését és üzembehelyezését. [211] Az már korábban is egyértelmű volt, hogy a blokksor teljesítményének növelése érdekében biztosítani kell a sorozattól keleti irányba haladó kifutás lehetőségét, hiszen ezért telepítették le a Laeis-szánkafűrészt is. Ez azonban nem vált be, ezért lebontották. A Schloemann ollót 1954. májusában helyezték üzembe, s a durvahengerműi rekonstrukcióig teljesítette feladatát. 1952. december 1-én készítette el a Kohászati Tervező Iroda a Diósgyőri Kohászati Üzemek növelt acéltermelési tervére (1.120.000 tonna nyersacél, amiből 120.000 tonna elektroacél) vonatkozó Fejlesztési Tervjavaslatát, melynek ötödik kötete R. 1136. számmal a „Hengermű"-i fejlesztéseket tárgyalja. [212] A Hengerműre vonatkozó fejlesztési tervjavaslatból csak a 450 mm-es, félfolytatólagos elrendezésű Középhengermű valósult meg, mert építése olyan előrehaladott állapotban volt, hogy az 1953 őszi új kormányprogram már nem tudta meggátolni a befejezést és üzembehelyezést. Az időközben beérkezett 1000 mm-es szovjet blokksort a Kínai Népköztársaságba reexportálták, ami maga után vonta a további elképzelések meghiúsulását is. Az 1952. december 1-én készített fejlesztési tervjavaslat tulajdonképpen a tömegtermelést szolgálta. A Középhengermű - bár nagyszerű konstrukció és kitűnően működött az üzembehelyezés utáni évtizedekben - ötvözött acélok hengerlésére nem volt alkalmas. A Finomhengermű anyagellátásának biztosítása érdekében a vállalat igazgatója a Durva- és Finomhengermű közötti agyagmozgatás szerveit a gyárrészlegekről leválasztotta, és „211/d. Hengerdei Anyagmozgatás „szervezeti számmal és elnevezéssel a vállalati Termelési osztály hatáskörébe utalta. Vezetője Skarupka Tivadar főművezető lett. [201 ] A Hengermű képviselői napirenden tartották, hogy nem mindegy az milyen szelvényből, milyen méretből és minőségből kell a tervet teljesíteni. A munkaigényesség első elismerése volt, hogy a gyárthatóság szempontjából hengersoronként kijelöltek egy szelvényt, mely az egységet képviselte és ehhez viszonyszámok alapján határozták meg a többi szelvény időigényességét. [202] Az évről évre növekvő termelés mindjobban igénybe vette a gépi berendezést. A legjobban igénybe vett gépegységek közé tartoztak a blokksor áttételi pörgő fogaskerekei, melyeknél a fogtőben repedés, majd fog-kitörés jelentkezett. A kerekek homlokfogazásúak voltak. A kedvezőbb fogkapcsolódás érdekében át kívántak térni a nyílfogazásra. A nagyméretű kerekek nyílfogazását a
