Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

V. rész. Az ötéves terv. A durvalemezsor áttelepítése Pestszentlőrincre. Lassított sínhűtés és sínvégedzés. A trióbugasor üzembehelyezése (1950-1954)

19. ábra. A 850 mm-es trióbugasori hengerállvány Az alapozási munkák befejezése után 1952. május 5-én kezdték el a trióbugasor helyszíni szerelését, melynek fővállalkozója a Mávag Kohászati Üzemek Üzemfenntartási gyárrészlege, a helyszíni szerelés irányítója Závodczky István volt. A Durvahengermű részéről Bobák Kornél, a DIKOB részéről Csobó Dénes volt felelős a szerelés irányításáért. Részt vettek a szerelésben a Rákosi Mátyás Művek Egyedi Gép- és Karbantartó Gyára, az Ózdi Kohászati Üzemek és a Dimávag Gépgyár szerelői is. A trióbugasoron a próbahengerlést 1952. augusztus 2-án kezdték meg. A trióbugasoron a 215x240 mm-es kiinduló bugaméretből a 150x150 mm-es méretet 7 szúrással, a 120x120 mm-es méretet 9 szúrással, a 100x100 mm-es méretet 11 szúrással és a 75x75 mm-es méretet 13 szúrással hengerelték ki. Az la, lf, 2a, 2f, 3a, 3f, 4a, 4f, és 5a üregek szekrény alakúak, a 6f és 8f üregek rauták, a 7a és 9a üregek négyzet alakúak voltak. Mód volt a 150x110 mm-es és 130x110 mm-es méretek hengerlésére is a 4f ill. az 5f üregből amikor is az olló felé egy üres szúrást követően haladt a darab. A „provizórikus"-ként létesített trióbugasoron 1964-ig, a durvahengermű rekonstrukcióig folyt a hengerlés.