Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

V. rész. Az ötéves terv. A durvalemezsor áttelepítése Pestszentlőrincre. Lassított sínhűtés és sínvégedzés. A trióbugasor üzembehelyezése (1950-1954)

hetett az öntecseket felmelegíteni, a felmerült aggályok a gyakorlatban jelentkeztek. Az öntecseket csak egy sorban és a falnak döntve lehetett a kemencébe rakni. Az eldűlt és a füstcsatorna lehuzati nyílásába csúszott öntecsek megfogására külön emelőtoldalékot kellett a darura szerelni. A fenéken összegyűlt reve miatt kellett a kemencét leállítani és javításba venni, továbbá egyéb nehézségek is jelentkeztek, melyeket az üzembehelyezés után kellett megoldani. A rekuperátorokat helyszűke miatt, a kémény aljába helyezték el, így azok tisztításakor nem volt a füstgázok számára megkerülő vezeték. [161] Többszöri halasztás után a kohógáz tüzelésű, rekuperatív rendszerű, _Salemtípusú, körszelvényű mélykemencét 1951. július 13-án helyezték üzembe. A három és fél hónapnyi üzemelés alatt szerzett tapasztalatokat jelezték a DIKOB (Diósgyőri Kohászati Beruházó) részére. [162] Röviden összefoglalva: - az üzembehelyezés után rövidesen megkezdődött az oldalfalak megszállása, - a műszerek működését zavarja az acélműi kis kalapács által okozott rezgés. Pyrrádió és térnyomásmérő kellene, - az öntecsek állítása a „gyökér" miatt nem oldható meg, azokat az oldalfalhoz kell dönteni. Salakbeolvadás és a falazat teljes összeomlása miatt a kemencét szeptember 4-én újra kellett falazni. A fúvókák nagy idomtéglái a nagy terhelést nem bírták, - az égők szelepeinek és tolattyúinak szabályozása nagy nehézségbe ütközik. - a kemence salakolása teljesen megoldatlan, mert a fenék kaparása a roppant nagy hősugárzás miatt nem valósítható meg, - nincs összhang a martinkemence-adag öntecsszáma (10-12 db) és a berakható öntecsszám között, így a betét hőfoka nem egyenletes. Ilyen tapasztalatok eredményezték azt, hogy 1951. október 15-én az építésben soron következő V. sz. mélykemencét (a későbbi U-lángjárásúra átalakított n. sz. mélykemencét) Poetter-típusú, regeneratív tüzelésű kemence mintájára rendelték meg. A gerendasoron hengerelt 290 mm-es átmérőjű tárcsadorong darabolása a blokksori ollón fékezte a blokksor munkáját, más megoldásról kellett gondoskodni. Leggyorsabb megoldásnak egy meleg szánkafűrész beszerzése látszott. A beérkezett ajánlatok közül a Laeis-cég ajánlatát választották. A melegfürész 1949-ben érkezett be és először a gerendasor mögött, a lengőfűrészek előtt jelölték ki felállítási helyét. Ez az elképzelés nem sokáig volt érvényben: a durvalemezsor kitelepítése után önként adódott, hogy a szánkafűrészt a durvalemezolló helyére kell telepíteni, s így a blokksortól keleti irányban egy gurítósorral meg lehet teremteni a blokksoron kihengerelt szál keleti irányú kifutását, tehermentesíteni lehet a nyugati ollót. (A keleti irányú kifutás biztosítása a blokksor termelésének növelése szempontjából döntő jelentőségű volt. A későbbiekben ide telepített Schloemann-olló, majd a rekonstrukció keretében