Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

IV. rész. Az újjáépítés (1945-1947. VII. 31.). A hároméves terv (1947. VIII. 1.-1949.)

A MÁV AG hídműhely szerelői tapasztalatcserére hívták meg a diósgyőri és ózdi dolgozókat az újjáépített tokaji vasúti hídhoz. Megindult a gyárak közötti tapasztalatcsere, s a gyártó üzemek dolgozói megtekinthették munkájuk eredményét, esetleges hiányosságát a beépítés helyén. Gyakori volt a brigádok tapasztalatcseréje, hegy megismerjék egymás munkamódszereit, ismereteiket bővítsék. A Kohóipari Központ a hatáskörébe tartozó nemzeti vállalatokat egységes elgondolás alapján, 1949. július 1-ével átszervezte. [127] A Hengerművekkel kapcsolatos szervek számozása és vezetői a következők: Számozás Szervezet elnevezése Vezető neve Helyettes vez. neve C4 Kohászati felelős műszaki vezetőség Claus Alajos Szűcs Endre C46 Hengerművek Schön Gyula Marosváry László C461 Durvahengermű Marosváry László Sebestyén János C462 Finomhengermű Remport Zoltán Bumbera Sándor C463 Rúdhúzóműhely Bernáth István Jekisa Mihály C464 Hőkezelő műhely Keönsch László C465 Thermoxid S as vári István Minden idők állandó problémája volt és maradt a kiszállítás naponkénti, egyenletes szinten tartása. A gyakorlat az volt, hogy a kikészítő üzemek a hónap első 2-3 hetében, egy-két napot kivéve, sohasem érték el az előirányzott havi kiszállítandó mennyiség időarányos átlagát. Az egyenletes kiszállítás szorgalmazására szállítási felelősöket jelöltek ki a kikészítő műhelyek dolgozóiból. [128] Az egyenletes kiszállítást rendeleti úton biztosítani nem lehet. Amíg a hengersorokon gyártott szelvényeknél a kikészítési átfutási idő a minőség, hőkezelés, átvételi előírások stb. miatt jelentős eltérést mutat, gondos programozással csak közelíteni lehet a napi egyenletes kiszállításhoz. A 80 tonnás März-kemence üzembehelyezését nagy várakozás előzte meg. Az akkori meleganyagban szűkös helyzetben nagy lehetőség reményét nyújtotta egy új, nagy teljesítményű acélgyártó kemence közeli üzembehelyezése. Anekdotának is beillik a gyár vezérigazgatójának és a Durvahengermű üzemvezetőjének egy beszélgetése, amikor a vezérigazgató ezt mondta: „Ha megindul a März-kemence, nem lesz más dolgunk, mint az asztalra ülve lábunkat lógázni." (Az élet másként alakult). Abban az időben közvetlen, mindennapos kapcsolat volt a Durvahengermű vezetője - de általában a nagyobb üzemek vezetői - és a gyár vezérigazgatója között^ Herczeg Ferenc vezérigazgató majdnem minden nap egyszer - reggel 6 óra után -, de néha délután is végigjárta a gyár nagyobb üzemeit. A Durvahengermű soha sem maradt ki a sorból, s ilyenkor természetes volt, hogy az üzem vezetője jelentkezzék és tájékoztatást adjon az aktuális ese-