Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)
Előszó
ELŐSZÓ A diósgyőri gyár hengersorai 1987. évben 712.671 tonna hengerelt készárut termeltek, ami 64-szerese annak a 11.200 tonna „vaspályasín"-nek, aminek kihengerlésére a diósgyőri hengersorokat tervezték. Ezt a hallatlanul nagy fejlődést értékelni csak a hengersorok történetének ismeretében lehet. Látni kell honnan-hová jutottunk. Szabad-e elfelejteni a ma kohászának, mit jelentett a gomolyakemencéből 8-12 órai tüzelés után kitépni a még salakkal szennyezett vas-„bucá"-t, vagy a ma acélgyártójának, hogy milyen emberfeletti munka volt a kavarással történő vasgyártás? Feledésbe merülhet-e, hogy mit jelentett még a közelmúltban is & forrasztároknak a bugákat kézikocsin a kemencébe szállítani, ott kézi erővel forgatni, majd továbbítani a hengersorhoz, és a kemence fenekére hullott revét minden adagolás után kézi erővel kikaparni? Vagy el lehet-e felejteni azt a munkát, amikor a közép- és durvasori hengerészek az üregből a 200-400 kg-os izzó darabot „tó&&a/"(függesztett emelőhoroggal) röptében elkapták és még azzal a lendülettel beadták a soron következő üregbe, miközben a lepattanó reve arcukba, ruhájukra, fatalpú bakancsukba vágódott? Elfelejthetik-e a folytatólagos sor mellett ma már csak irányító munkát végző finomsori hengerészek, mit jelentett nem is olyan régen a hengerek közül másodpercenként 6 m-es sebességgel kirepülő szálvéget elkapni, egy fél fordulattal a következő üreg vezetékei közé beadni és ott állni továbbra is az izzó hurok fogságában, kitéve a közvetlen veszélynek, nem egyszer a szálvégek égető fájdalmat okozó ostorcsapásának? A diósgyőri hengersorok története tájékoztat erről. Útmutatást ad a mindennapi munkában, a jövő alakításában és egyben az elődök áldozatkészségének, alkotó, fejlesztő tehetségének megbecsülését is jelenti. [1] A gyár egészének- és ezen belül a hengerműveknek - történetével részletesen foglalkozik a „Tanulmányok Diósgyőr történetéhez" készült sorozat első kötete, melynek szerzője Kiszely Gyula és címe: „A Diósgyőri Magyar Állami Vas- és Acélgyár története 1867-1945". „A diósgyőri hengerművek története 1867-1965" c. jelen kötet a gyár alapításától az 1945-ig tartó időszakáról annyit ismertet, amennyi a hengersorok létesítésével műszaki jellemzőivel, fejlesztésével összefüggésben a teljesség érdekében feltétlenül szükséges. A diósgyőri hengerművek történetének összeállítására a Lenin Kohászati Művek Igazgatási Főosztályának vezetője, Kovács Nándor nyugdíjba vonulásom után, még 1979-ben kért fel, és biztosította, hogy az irattár akkor még Diósgyőrben őrzött összes okmányát tanulmányozhassam. Ez a munka 6 évi mindennapi elfoglaltságot jelentett, és eredménye „A diósgyőri hengerművek törté-