Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

III. rész. A Gerendasor saját meghajtást kap. Középlemezsor, finomlemezsor, durvalemezsor és új finomsor létesítése. A második világháború. (1920-1944)

bugák és a készáru csiszolásához. Bővítették a Finomhengerműben a lemezpácoló épületét és a hengereszterga műhelyt. [64] 1936. szeptember 10-től véglegesítették az új elnevezéseket: Régi (vagy „O") hengerde helyett: Finomhengermű, Új hengerde helyett: Durvahengermű. A hengersorok elnevezése: Finomhengerműben: durvasor (volt sínsor), középsor (volt bocssor,) finomsor, középlemezsor, finomlemezsor; Durvahengerműben: blokksor, gerendasor (volt reverzálósor), durvalemezsor. [65] Az ötvözött hengereltáru igény szigorú mérettűréssel és alakhűséggel elsősorban a finomsori termékekben jelentkezett oly mértékben, hogy annak az 1871-ben üzembe helyezett, 1917-ben villamosított és némileg korszerűsített hengersor már nem tudott megfelelni. Új finomhengersor létesítésére több javaslat született: - a Hengermű vezetőségének javaslata 1927. XII. 30-án, - Honkó Pál főfelügyelő 1928. VI. 28-i jelentésében [66], - a gyárigazgató 1929. X. 19-i javaslatában [67], - a Schloemann cég 1930. X. 30-i ajánlatában [68], - a gyár ajánlattételi felhívására beérkezett javaslatokban, melyek kiértékelését a gyár szakemberei végezték [69]. A beérkezett javaslatok kiértékelése után a magdeburgi Krupp Grusonwerk A. G. ajánlatát fogadták el. Az új finomsor építése - melynek tekintélyes része német rajzok alapján belföldön készült - 1935-ben kezdődött. A gyors végrehajtás kiemelt célkitűzés volt. A finomsor megrendelésekkel annyira el volt halmozva, hogy külön tervet kellett készíteni arra, hogy a régi sor a lehető leghosszabb ideig üzemben maradhasson. Hála az építés és üzemszervezés találékonyságának, a régi sor még akkor is működött, amikor felette nemcsak szabad ég volt, hanem már az új csarnok is föléje épült. Az új finomsor 1936. június 22-én került üzembe. Az új finomsor és kikészítőjének jellemzői a következők: A bugák előmelegítésére a VII. sz. és VIII. sz., OFU (Ofenbau Union) rendszerű, rekuperatív levegő előmelegítéssel működő tolókemencék szolgáltak, melyektől a bugát függő pályán szállították az előnyújtóhoz. Az előnyújtót a készsor elé 20 m-el telepítették. Az előnyújtó 475 mm hengerátmérőjű, 1.400 mm testhosszúságú trió, melyet külön hajtott meg egy Ganz gyártmányú, 330 kW teljesítményű, 980 percenkénti fordulatszámú motor, Krupp gyártmányú 10:l-es áttételen át. Az előnyújtó fordulatszáma 100 fordulat/perc, a kifutó szál sebessége 2,5 m/sec, a hengerek görgős csapágyazásúak és az alkalmazott üregezés négyzet-rauta rendszerű. Az előnyújtóhoz billenő-asztalt nem terveztek.