Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)

VII. rész. Hengersorok eseményei a változó gazdaságpolitika éveiben (1955-1964)

48,3 kg/m típusú nagyvasúti sínt 1957-től az addigi 24 m-es hossz helyett 48 mes hosszban fogják hengerelni. [280] Ennek révén anyagmegtakarítást érnek el (megtakarítanak két lefűrészelt véget, csökken a káló) és kedveznek a blokksornak, mert a buga szelvényét az addigi 215x240 mm helyett 240x320 mm-re lehet növelni. Ennek befogadására alakították át a szabadkézi bugahengert úgy, hogy az addigi két szekrényüreg elé még egy szekrényüreget vágtak be. A nagy- és kisvasúti sínek gyűjtőfogalmának értelmezésére a MÁV és KSH (Központi Statisztikai Hivatal) közreműködésével olyan döntés született, hogy nagyvasúti sínek (és a hozzájuk tartozó tömbsínek csúcssínek és vezetősínek) azok, melyek folyómétersúlya 23,6 kg/m-nél nagyobb vagy azzal egyenlő, kisvasúti sínek azok, melyek folyómétersúlya 23,6 kg/m-nél kisebb. Kapcsolószerek az ezekhez tartozó hevederek és alátétlemezek. [267] A Középhengermű megindulását követően egyre nagyobb lett az anyaghiány, melynek csökkentésére az elfekvő bugák felhasználásának előmozdítására kiadott rendeleteken túlmenően még 1955. december 29-én 5.500 tonna jugoszláv öntecset rendeltek meg. A későbbi években sok nemzet öntecseit hengerelte a blokksor: érkeztek öntecsek Csehszlovákiából, Romániából, a Német Demokratikus Köztársaságból is. Ezen kívül 1956. I. negyedévére 4.500 tonna, a III. negyedévre 6.850 tonna import bugát rendeltek a csehszlovákiai Kuncice-i gyárból. A durvahengerműi bugacsiszoló műhely darupályájának déli kihosszabbításátjúnius 20-án adták át. [268] A Durvahengermű gerendasorának „Froriep" egyengető gépe a megnövekedett termelésnek már nem tudott eleget tenni, ezért az ózdi „Wirth" görgős egyengető gépet felvételezték, megrajzolták, és legyártását a gerendasor számára elhatározták. (Üzembe helyezésére 1961-ben került sor.) [269] A gyár fiatal műszaki dolgozóiból álló újító brigád, melynek vezetője és irányítója Bíró Attila durvahengerműi kohómérnök volt, javaslatot tett a regeneratív tüzelésű mélykemencék átépítésére rekuperatív tüzelésű, „ U"-lángjárású, nagyterű mélykemencékké. Elsőként a IV. sz. mélykemencét kívánták átépíteni az addig volt 8 celláról - melyben cellánként 2 öntecset melegítettek -, 4 cellás mélykemencére, melyben cellánként 8 öntecs hevíthető hengerlési hőmérsékletre. A kemencék fűtőanyaga generátorgáz helyett kohógáz. A cellák fedélemelő kocsit kaptak, így a mélykemencedarunak a be- és kirakásnál nem kellett a fedőt megemelnie (29. ábra). A IV. sz. mélykemence átépítésével kezdetét vette a korábban épült, regeneratív tüzelésű Poetter-típusú mélykemencék átépítése, ami a tüzelés automatizálása, és egyéb előnyök mellett azt is lehetővé tette, hogy azonos mélykemencecsarnok alapterületen jelentősen lehetett emelni az öntecsférőhelyek számát. A regeneratív tüzelésű mélykemence és az öntecs-előmelegítő kemence elbontása