Marosváry László: A Diósgyőri Hengerművek története - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 5. (Miskolc, 1999)
VI. rész. Az 1955-1957. évek eseményei
nek irányában, a középső állásból mindkét irányban 600-600 mm-rel eltolhatók. Erre az eltolásra elsősorban a függőleges állványok miatt van szükség, mivel a függőleges állványok helyhez rögzítettek, s így a megfelelő üregeknek egy közös hossztengelybe állításához szükséges, hogy a vízszintes állványokat úgy lehessen eltolni, hogy a megfelelő üreg a függőleges állvány középvonalába essék. Az eltolható henger és pörgőállványok kettős alapgerendán állnak, az alsó rögzített, a felső ezen eltolható. Az egyes vízszintes állványok közé szükség szerint görgős fordító vezetéket lehet beiktatni, amely a darabot 90°-kal elfordítja, és a felületet sem sérti. A folytatólagos sort szerelés közben az 23. ábra mutatja. 23. ábra. Középhengerműi folytatólagos sor szerelés közben A 1. állványból kifutó szálat a 8. állvány elé 8 ágú vonszoló, a 8. állványból kifutó szálat a 10. állvány elé 9 ágú vonszoló tolja el. A kihengerelt darabnak melegen való vágásához egy 90x90 mm-es olló és 2 db melegfürész szolgál. Az összes hengerállványnak külön meghajtása van, egyenáramú motorokkal. A hajtóműveken át a fordulatszámok és a sebességek az egyes állványokban a következő határok között változtathatóak:
