Olajos Csaba: A Diósgyőr-vasgyári kolónia - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 4. (Miskolc, 1998)
A kolónia jogi helyzete, önállósodási törekvései
III. A vevők személyére nézve: A kijelölt kincstári munkásházak csak a diósgyőri m. kir. vas- és aczélgyár szolgálatában levő állandó kincstári munkásoknak és alkalmazottaknak adatnak el. Folytatás 1893. évi január hó 29-én: Szvetlik Mátyás főmérnök bemutatja az eladásra szánt 38 munkásház becslésére vonatkozó írásbeli munkálatokat. Nevezett főmérnök jelenti egyszersmind hogy a gyári munkások a betekintett eladási feltételek ellen különböző észrevételeket tettek, a munkások az eladásra kijelölt házaknak 1000-1300 ft-ban megállapított becsértékét drá- gálják a hátrálékos vételár után fizetendő 5% kamatokat kifogásolják. Az elősorolt kívánságokra való tekintettel kétségtelen, hogy a munkások a kincstári gyártelepen házakat csak oly feltételek alapján kívánnak tulajdonjogilag szerezni melyek mellett a házak a kincstár károsodása és a gyár érdekeinek koczkáztatása nélkül el nem adhatók. A bizottság ennélfogva a kérdéses lakházaknak eladását ilyen körülmények közt ez idő szerint nem javasolhatja, a miért is a gyártelepnek önálló községgé leendő alakulását a felmerült nehézségek miatt egyelőre még függőben hagyandónak véli.”13 A jegyzőkönyv tanúsága szerint a második kísérlet sem sikerült, de az elszakadási mozgalom tovább élt, amit Borsod vármegye főispánjának a pénzügyminiszterhez írt levele igazol: „Nagyméltóságú Miniszter Úr! A kormányhatalomra bízott vármegyébe kebelezett Diósgyőr nagyközséghez tartozik közigazgatásilag a Nagyméltóságod tárcája alá rendelt Diósgyőri Vas- és Acélgyár és körülötte keletkezett - leginkább gyári munkások által lakott - telepek. Rövid idővel ezelőtt egy mozgalom indult meg, melynek célja a vasgyár és telepeinek elszakí- tása Diósgyőr nagyközségtől és önálló nagyközséggé alakulása. Ezen mozgalom látható vezetői leginkább az érdekeltségen kívül álló miskolci ügyvédek. Diósgyőr nagyközségnek nem áll érdekében az elszakadás annál kevésbé, mert az ott évek során át fennállott közigazgatási zavarokból alighogy kiszabadultak, ezek rendezésére nagyobb mérvű anyagi áldozatokat és befektetéseket eszközöltek, melynek terheit az elszakadás esetén az anyaközség egyedül viselné és a nagy nehezen helyreállított rendet ismét megzavarná. 13 O. L. Z. 415. 5. dob. 3720/1892. 18
