Olajos Csaba: A Diósgyőr-vasgyári kolónia - Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 4. (Miskolc, 1998)
Egyházi létesítmények, templomok
Református templom A hitélet bázisát a diósgyőri református egyházközség biztosította 1908-ig, amikor az egyházközség kettészakadt. Többen összefogtak és a vasgyártelepen leányegyházat, majd önálló egyházközséget szerveztek. A m. kir. vas és acélgyár támogatta törekvéseiket s a leányiskola dísztermét engedte át imateremnek. A református leányegyház megalapításában és sorsának intézésében vezető szerepet vállalt Zsíros Lajos vasgyári felügyelő egyházi gondnok, valamint Allender Henrik gyárigazgató. Az önálló lelkészséggé alakult vasgyári gyülekezetben erőteljes mozgalom indult meg egy új templom építése érdekében. A hívek már az I. világháború előtt elkezdték a gyűjtést és a Diósgyőri Újság 1914. december 24-i száma már arról tájékoztat, hogy: „A vasgyárban élő ref. vallású lakosság körében bizonyára nagy örömet fog kelteni az a hír, amely arról szól, hogy a vasgyártelepen református templom fog épülni.” 1917. december 8-i számában már arról ír a lap, hogy : „Az engedély leérkeztét a napokban várják s úgy tervezik, hogy a templom alapkőletétele karácsony első napján fog megtörténni. „A híveknek a remélttel szemben kb. egy évtizedet kellett várni templomára.” A templomra gyűjtött 30.000 aranykoronát elnyelte a világháború. 1925-ben egymillió papírkorona, néhány dollár és féltve őrzött ajándék aranypénz volt az egyház vagyona. Az imaórákon 1.830.000 korona gyűlt össze, míg 1925-ben egy presbiteri gyűlésen egyszerre 49.600.000 koronát ajánlottak fel a jelenlévők. A Nőegylet is csaknem az egész vagyonát, 15 millió koronát adta erre a célra. Zsoldos István gyárfőnök is támogatására sietett az akciónak, Dezseőffy Aurél dr. államtitkár 10 milliós segélyt és 100 milliós kölcsönt eszközölt ki. Diósgyőr község Ligethy Béla főjegyző közbenjárására 150 milliós segélyt szavazott meg. A kultuszkormány és a földművelésügyi minisztérium is, nehezen bár, de segítségére volt az egyháznak. A gyülekezet új lelkésze Nádházy Bertalan alig egy év alatt valóra váltotta a jóindulatú szándékot. így a templom építése a hívek, a kormány, a gyár, valamint a község támogatásával 1926. október 10-én megkezdődött és 1928. november 3-án szentelte fel Balthazár Dezső a tiszántúli egyházkerület püspöke. 138
