Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A református templom

lom építését és az első gyártmányát 1802. október 2. keltezéssel mutatta be az uradalomnak, a „REGESTD.GYŐR" első vízjelü papírt. 1802-ben készült a toronyablak kerete, 1803-ban a toronyajtó Csib Mihály asztalos által. Diósgyőrben a reformátusoké volt az első templomhoz épített kőtorony. 1819. július 29-én sajnos leégett a torony zsindelyes tetőzete, de kijavításához is fazsindelyt használtak. 1832-ben lebontották az elhasználódott deszkakerítést. A templom mellett, az utcai részen, 66 méter hosszúságban kőkerítést csináltattak, amelyre zsindelytetőt helyeztek. A gyülekezet önkéntes adakozásából újonnan zsindelyezték a templom tetőzetét 1836 áprilisában. Felvertek rá 31500 db zsindelyt, melyet „Kokováról való tótok hoztak ide". 1863-ban szükségessé vált a torony tetőzetének javítása. Zsindely helyett már bádoglemezből csináltatták a tetőfedést. 1880. évben a számadókönyv 27. tételszáma alatt az alábbi kifizetést jegyezték be: „Schuselka úrnak ablaktáblákért a templomra 15 forint 92 krajcár".

160 Schuselka úr a Bükkben működött utolsó üveggyárnak, a gyertyánvölgyi üveghutának volt utolsó tulajdonosa. 1833-ban meghatározták a templomi ülésrendet. Középen van az úrasztala és körülötte szabad tér a szertartásokhoz. Ennek középvonalától jobbra a férfiak, balra pedig a nők ülőhelye. A szemben levő padsor is így oszlik meg. A felnőttek padjai előtt a leánygyerekek ülnek, az iskolásfiúk az orgona karzatán kapnak helyet. A velük szembeni karzaton van a legények helye. A szokásjog és rang szerint minden családnak megvolt a padok sorában a megszokott helye. Az úrvacsoravételhez a lányok hajadonfővel sorakoztak, az asszonyok számára kötelező volt a fejkendő, vagy a 20. században megengedett a kalap viselete. A férfiak kalap nélkül vettek részt az istentiszteleten. Amikor a lelkipásztor vette magához az úrvacsorát, a lányok ezen idő alatt a helyükről felálltak. Ősi szokás volt - még 1949 előtt is - az énekszövegnek előre történt diktálása a rossz látással rendelkezők miatt. Ezt istentisztelet alkalmával egy idősebb asszony végezte. A gyülekezet éneklése lassú, nyugodt volt, így az mélyebben szántott az érzelmekben. Az istentisztelet záróéneke alkalmával az utolsó versszak megkezdése előtt a kivonulás sorrendje: először az iskolás lányok indultak, utánuk a férfiak, majd az asszonyok és a felnőtt lányok. Őket követték a karzaton levő legények és végül az orgona mellől a fiú iskolások. Keresztelés alkalmával az újszülöttet a keresztanya tartotta és mellette a bába segédkezett az úrasztala mellett. 1940-1949 között voltak kivételes esetek, amikor a két szülő és a két keresztszülő, sőt a többi családtagok is körbe álltak az úrasztalához. Karácsonykor, Húsvétkor, Pünkösdkor - 1927-1949 között az egyház énekkara Palcsó Sándor karnagy vezetésével tette bensőségessé az ünnepi istentiszteA Diósgyőri Református Egyház számadókönyve 1796-1880. DRefl