Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A református egyház a 20. században

majd süteménnyel és borral kínálta vendégeit. A meghitt beszélgetések után felhangzott a búcsúdal, „Emelem poharam e kedves társaságra, emelem poharam... ". Eljárt az énekkar közismert egyháztagok temetésére, ha meghívták, a temetések különben mindig délután voltak, hogy minden ismerős ott lehessen. Amikor felhangzott a négy szólam, mélyen búgó férfikar hangján a „Lelkünk borítja néma fájdalom" szívbemarkoló dallama, remegett a lélek, előbújtak a könnyek és törölgették szemüket a búcsúzók, így adott végtisztességet Diósgyőr református lakossága (37. kép). 31. kép. A diósgyőri református egyház presbitériuma 1949-ben (Fotó a szerző tulajdonában) A fiúifjúság összefogó ereje a KIE, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület volt, melyet 1931-ben Varga Béla, a vasgyári református egyház tagja szervezett a nagyobb iskolásokból és az iskolát végzettekből. Otthonuk a Bethlen Gábor utca 14. számú házban volt, melyet 1970 körül lebontottak. Két csoportban 25-30 fiú talált itt barátokra, amikor hetenként tartottak összejöveteleket. Ezeken bibliát olvastak, énekeltek, imádkoztak, maguk a fiúk egyesületi törvényeket beszéltek meg és betartásukat kérték számon egymástól. Voltak fegyelmet erősítő rendgyakorlatok, menetelések, indulók, népdalok tanulása és ügyességek - tűzrakás, csomagolás, kötések, főzés, sátorverés gyakorlása. Kirándulásokon megismerték a Bükk romantikus világát, Királykút, Felsőforrás, Kékmező, Kőmázsa mondáit. Nyáron sátortábor Bánhorváton, Mélykúton, Hernádkakon, a téli időszakban műsoros előadás az Iparoskör és a Dalkör hegyiségében. Varga Béla után 1935-től 1939