Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A református egyház a 17-19. században

szeírást felmérés alapján Diósgyőr nótáriusa, Zabári József készítette.

150 Az egyház ezeket a földterületeket a 20. század első évtizedeiben is használta. (A Marhacsapás a jelenlegi Kondor Béla utcai temető útja, ezen járt a tehéncsorda az erenyői legelőre. Renyő = Erenyő. Marhacsapás-nyomás a Kiliánészaki lakótelep, a. Petőrét és a Méhesszeg a Szinva mellett a jelenlegi Tokaji Ferenc utca és a Köztársaság utca közötti terület. A Kilián déli lakótelep helyén voltak a kenderföldek és a Szinva partján a kenderáztatók. A református templomtól kelet felé vezető utat nevezték előbb Kendersornak, majd Kender utcának.) A helyi egyház természetben szedett bevétele volt a királydézsmának nevezett egyházi tized, vagyis a jobbágyok dézsmabúzájának és dézsmaborainak nyolcad része és a földesurak búzatermésének tizede, ez utóbbit, mint helyi egyházi adót a jobbágyok is fizették. 1830-ban meghatározták azt is, hogy a búzabeli adófizetés a papnak és a tanítónak kedden és pénteken történjen. Minden szőlőtermelő - a vidéki is - egy köböl illetve nagy köböl (26,8 liter) borral adózott az egyháznak. Ez vonatkozott a várbeli porkolábra, pattantyúsra, a kapus és tömlöctartó szolgákra is. A borok tárolására pincékre volt szükség. Amikor Vásárhelyi Dániel prédikátor Diósgyőrből távozott a „Kőlyukpincéjét" az egyházra hagyta 1700 körül, ez a pince később a parókiához tartozott. 1724-ben november 3-án megvették Trupolyai Gáspár pincéjét az Előhegyen, és ott tárolták az egyház és a tanítók borait.

151 Az egyház bevétele borból 1797-ben - szüretig - 32 hordó volt, ebből eladtak a városi kocsmának 31 hordóval. Az egyház anyagi megerősödését mutatja, hogy a 18. század végén a város egyik ismert hitelezője lett, megbízható személyeknek pénzt kölcsönözött. Az adósok között említi a számadókönyv Diósgyőr városát is.

152 A bevételek egy része az egyházközség karitatív tevékenységét szolgálta, szinte minden évben segítettek más egyházakat és intézményeket. Adományokat küldtek 1794-ben a debreceni kollégiumnak, a losonci oskolának, a pataki kollégiumnak, a monoki templomra, az olaszi eklézsiának, a szigeti oskolának és az újfalusi oskolának. 1809-ben a sárospataki, a marosvásárhelyi, a székelyudvarhelyi kollégiumnak, a szászfai egyháznak, a nyárádi, palkonyai, dobszai, varbói egyháznak és a Cseh- és Morvaországban tanuló ifjak számára adományozott a diósgyőr református közösség.

153 Évenként lehetne sorolni a diósgyőri egyház bőkezűségét. A bevételekből, az adományokból kellett fedezni folyamatosan a kiadásokat a javításokra és építkezésekre, ezeket a kiadásokat a kurátorok által vezetett számadókönyvek tételesen tartalmazzák. A Diósgyőri Református Egyház jegyzőkönyve 1776. DRefl 151 A Diósgyőri Református Egyház számadókönyve 1796-1880. DRefl 152 A Diósgyőri Református Egyház számadókönyve 1796-1880. DRefl 153 A Diósgyőri Református Egyház számadókönyve DRefl