Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

hagyományozásának helyi intézményeit. Az egyházak és vallások egymást követő, többször együttes, párhuzamos megjelenése a városka, község történetében nem diósgyőri jelenség, de az uradalom birtokosainak meghatározó szerepe az egyházi élet fordulópontjaiban, a reformáció megjelenésekor, vagy a rekatolizáció folyamatában, feltétlenül sajátos vonás Diósgyőrben. A legizgalmasabb, legmeglepőbb azonban a könyv fejezeteiben, hogy ez a kis település hány iskolával járult hozzá lakói kulturális, szellemi megmaradásához és előrelépéséhez, s ezzel együtt a nemzeti kultúra egyetemességéhez. Az iskolák sokszínűségéhez a dualizmus korától az államiak mellett a vasgyár és üzemeinek magas szintű oktatási intézményei is hozzájárultak, nem kevésbé a szocialista korszakban felépült középiskolák és modern általános iskolák, egészen az 1990-es évek újra megjelenő egyházi oktatásáig. A könyv szerzője, Balázs József kutatómunkájának fő adatbázisát a helyi forrásokból merítette, a katolikus, református és evangélikus egyházi irattárakat tárta fel és tette közkinccsé. De forrásul szolgált saját emlékezete, élményanyaga is, hiszen maga is a perecesi iskola egykori tanulója, majd a diósgyőri iskolák tanítója, tanára, iskolaigazgatója, cserkészvezetője volt, majd az úttörőmozgalom egyik elindítója, iskolások zenekarainak szervezője. Balázs József a helytörténet azon művelőinek sorába tartozik, aki kutatási témáját saját gyakorlatából meríti, akár az elemi iskolák 1930-as évekbeli mindennapjait, akár a korabeli tanítóképző szellemét, akár a cserkészet vagy egyházi ifjúsági mozgalom szervezését illetően. De saját visszaemlékezése alapján tudunk meg sok fontos adalékot a diósgyőri iskolák államosításáról, iskolaépítésekről, a híres diósgyőri cigányiskoláról is. Balázs József nemcsak írta a helytörténetet, hanem élte is a hely történetét. Miskolc-Diósgyőr, 1998. június A Szerkesztő