Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A katolikus népiskola

zetes figurái voltak, akik vagyonszerzésükben az erőszaktól sem riadtak vissza, ahogy nemcsak miskolci jobbágyaik, hanem a diósgyőri pálos szerzetesek is maguk tapasztalták. Fánchy Borbála a miskolciakkal többször súlyos összetűzésbe is került, a várost lutheránus eszméi miatt is büntette.

80 Férje halálát - 1560 - túlélte, és rendíthetetlen híve maradt mind uralkodójának, Ferdinándnak, akire halálos ágyán az uradalmat visszaörökítette, mind a római katolikus egyháznak 1563. február 3-án bekövetkezett haláláig. Miskolcon nem sokkal halála előtt utasítást adott a Mindszent ispotályos egyház felújítására.

81 A földesúrnő tiltása ellenére azonban a reformáció gyorsan terjedt, különösen a hódoltság peremvidékének bortermelő, a kereskedelembe is bekapcsolódott mezővárosi jobbágy-polgársága körében. 1564ben Miksa került a magyar trónra, s elődjének hasonlóan neki is készpénzre volt szüksége, azért alig egy évi kamarai kezelés után ismét zálogba adta a tekintélyes jószágot, s ezzel a diósgyőri uradalom birtoktörténetében új fejezet kezdődött el, a majdnem másfél évszázados folyamatos zálogbirtoklás időszaka, amely az uradalom, a Bükk-vidék egyháztörténetében is új korszak kezdete, a református vallás egyeduralmának a 18. század elejéig tartó időszaka. 1564-től 1705-ig a diósgyőri váruradalom birtokosai, zálogos bérlői egy-két kivételtől eltekintve - a református vallás hívei és pártfogói voltak, így a továbbiakban a földesúri hatalom már nem lehetett fékje Diósgyőr vallása reformálásának. A református vallásra való áttérés nem köthető egyetlen eseményhez, egyetlen pillanathoz, hiszen a hitújítás - folyamat, melynek állomásait, részleteit a források hiányában nem ismerhetjük meg. Az bizonyos, hogy a diósgyőriek a reformáció térhódítása után az 1560-as évektől katolikus templomot használták tovább, hiszen ez volt a helység istentiszteleti helye évszázadok óta. A templomot minden bizonnyal az új hitnek megfelelő vallási szabályok és külsőségek szerint átalakították, hiszen oltárokra már nem volt szüksége a református vallásnak. Az istentisztelet, a prédikáció pedig nem latinul, hanem magyar nyelven hangzott, ami a közösség erejét is megnövelte a hódoltság állandó veszélyei közepette. A kálvini reformáció végleges megerősödéséhez a hitújítás mellett elkötelezett birtokosok pártfogása mellett hozzájárult az is, hogy a vidék egyházi életében fontos szerepet vitt pálos szerzetesek kénytelenek voltak az 1550-es években elhagyni mind a bükki, mind a diósgyőri kolostorokat. A Mohács utáni zavaros belpolitikai viszonyok, pártküzdelmek ugyanis lehetővé tették, hogy rendházaikat feldúlják, a földdel tegyék egyenlővé, birtokaikat pedig - ha nem is örökre kisajátítsák a kor erőszakos főurai, így Balassa Zsigmond is. A pálosok sajóládi és sátoraljaújhelyi kolostoraikban élhettek tovább.

82 80 Leveles Erzsébet 1929. 38. p. 81 Gyulai Éva 1997. 78. p. 82 Borovszky Samu 1909. 80-81. pp.