Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

II. DIÓSGYŐR ISKOLÁI - Pedagógusok és tanulók 1950-1996

nevelő felügyelete mellett. Külön nevelő segítette a tanulót a másnapi felkészülésre, a feladatok megírására. Az iskolákban konyhák létesültek. Több iskolának közös konyhája volt, ott főztek, másoknál pedig csak melegítettek. A térítési díjat befizetett tanulókat ebéddel, uzsonnával étkeztették. Nem minden tanuló volt napközis. Számukra, főleg a bérházban lakóknál a gyakori egyedüllét, elhagyatottság káros következményekkel járt. A nyári nagy vakáció idején ezek is jelentkezhettek napközis táborba, ahol nevelők felügyelete mellett hasznosan töltötték az időt és étkezésük biztosítva volt. A konyhai felszerelés az iskola tulajdonát képezte, azt állami pénzből pótolták. A konyhai dolgozóknak pedig meghatározott időnként orvosi vizsgálaton kellett megjelenni. A tanulók orvosi ellenőrzésének már volt hagyománya a második világháború előtt is, de a rendszeres fogászati kezelésük az államosítás után kezdődött. Az iskolákat a kerületi tanács fokozatosan ellátta a technikai fejlődés eszközeivel; filmvetítővel, hanglemezekkel, rádióval, írásvetítővel, 1960 után televízióval. Történtek azonban iskolai és szülői munkaközösség közreműködésével is beszerzések. Az iskolák rendszeressé tették a takarékosságot, s ezzel együtt 1960 után az autóbuszos országjárást hazánk tájainak, városainak megismerésére. Ehhez állami pénzt nem adtak, a költségeket a tanulók fedezték és gyakran az iskola rendezvényeiből kaptak kiegészítést. A családok javuló anyagi helyzete következtében megszűnt az iskolába mezítláb járó gyermekek száma, ami a régi elemi és népiskola működése idején általánosan hagyományos volt. A diósgyőri iskolák nem vették igénybe Miskolc város kerületi tanácsától, a szegény sorsú tanulók részére adományozott cipőket. Az iskoláknál 1960 után különböző szakkörök alakultak; biológiai, fizikai, rajz, bélyeggyűjtő, néptánc stb. Megépült a kerület számára 1962-1963-ban az Ady Endre Művelődési Ház és 1964. október 4-én megnyitották. Kedvező lehetőség volt az iskolák számára, mert ott tartották évenként az énekkari bemutatót, a népi táncosok versenyét, ott találkoztak a sakkozók. Rendszeressé vált az iskolák évenkénti műsoros rendezvénye. Fizetni a teremért, villanyért, fűtésért nem kellett, mert azt a művelődési ház költségvetéséből fedezték. Kun Lajosné nevelő irányításával a majláthi iskola népi táncosai a kerületi és városi versenyen első helyezést értek el, (61. kép) 1969-ben. Mezőkövesden a megyei versenyen is első helyezést kaptak. Ezért ők utaztak Szegedre és képviselték tudásukkal Borsod megyét az Országos Néptánc Fesztiválon. A költségeket az Úttörő Szövetség és a ruhák, valamint a népi zenekar fedezetét a kerületi tanács biztosította. A sikeres szegedi szereplés után 10 nap jutalomüdülés következett tanácsi támogatásból. Az államosítás után a tanulók személyi adataihoz be kellett jegyezni a származását; M = munkás, P = paraszt, E = értelmiségi, E - egyéb, X = kizsákmányoló. Utasítás volt, hogy a munkás származásúakat fokozott mér-