Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

II. DIÓSGYŐR ISKOLÁI - Pedagógusok és tanulók 1950-1996

A régi építésű iskolák tantermeiben a négy üléses padokat felváltották a kétszemélyes, négylábú tanulói asztalok és a hozzáillő fémvázas, faüléses székek. A fel- és lehúzható táblát a falra rögzített fekete tábla, a vonalazott, a hálózatos és a hangjegy tábla. A dobogó formája maradt, de több darabból készült és alakja változtatható a szükségletnek és a férőhelynek megfelelően. A szekrényekből több típus készült. A bútorzatokat, a tornatermi berendezéseket - bordásfal, svédpad, ugrószekrény, korlát stb. - az Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat szállította az iskolagondnokság rendelése szerint. A minisztérium 1970-ben „tanszerellátási irányelveket" adott ki, mely fontossági sorrendben határozta meg a beszerzendő tanszerek körét. Az öntött vaskályhákat, meg a „Jobbágy" jelzésű kályhákat felváltotta először a cserépkályha, majd - ahol arra lehetőség volt - az olajtüzelésű, ezt követték a kazánnal fűtött központi vízfűtéses radiátorok és legutóbb a gázkonvektorok, követvén az iskolák fűtése a technikai fejlődést a 20. század második felében. A régi iskolákhoz az udvaron külön árnyékszéket építettek fából, vagy téglából több ülőkével, külön a fiúk és a lányok számára. Ezeket nem fűtötték. Majláthon is ilyet használtak 1969-ig, de a volt egyházi iskoláknál is. Ezeknél szintén történt változás. Az új építésűekhez hasonlóan átalakították, átépítették, fűthetővé tették a mellékhelyiségeket, vízöblítéses WCkel, külön kagylókkal, fülkékkel. Ahogy teltek az évek az újabb épületeket a változott igényeknek megfelelően tervezték. Ilyen igény volt a tanterem és szertárakon kívül a napközis terem, a konyha, a szaktanterem és a „zsibongó", vagyis az a hely az épületen belül ahol zimankós időben az óraközi szünetet töltik a tanulók, de ott tartják az osztályok önkormányzati gyűléseiket és a közös ünnepélyeket. Ez utóbbi alkalmakkor feldíszítették képekkel, zászlókkal. Az iskolai és városi ünnepek alkalmával a vörös zászlót is föl kellett helyezni, éspedig nagyobb számban, mint piros-fehér-zöldet. A biológiai tankönyvben 19511952-ben gyakori volt az anyag befejezésénél, hogy ezt is a Szovjetuniónak köszönhetjük. Egyik hatodikos tanuló szóvá tette a tanítási órán, hogy mindent a Szovjetuniónak köszönhetünk, mindent ők találtak fel? Hivatalos közlönyben olvashatták a pedagógusok 1953-ban a honvédelmi miniszter elmélkedésében, hogy az a jó magyar, aki a Szovjetuniót szereti. A magyar hazához kötődő anyagot tankönyveink súlytalanul tartalmazták. A háború előtti korosztály által tanult iskolai lelkesítő indulókat felváltották a forradalmi dalok, de a népdalok maradtak. A trianoni szerződéssel 1920-ban határainkon kívül rekedt magyarokról, meg a székelyföldi magyarokról nem hallhattak a tanulók. A történelem tanításához hiányoztak az 1918 előtti Magyarországot és a népesség eloszlását ábrázoló térképek. Azokról az ünneplésekről sem beszélhettünk, amelynek öröme átjárta hazánk népét a Felvidék, Kárpátalja, Erdély, a Székelyföld és a Délvidék visszatérése alkalmá-