Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

II. DIÓSGYŐR ISKOLÁI - A diósgyőri cigányiskola

magyar szülők részéről szaporodtak a panaszok a cigányok ellen, mondván, hazafelé menet megbontják a rendet, káromkodnak, cigarettáznak, rossz hatással vannak a magyar gyerekekre, akik kezdik átvenni a cigányok magatartását. Ápolatlanok, tetvesek, és az iskolát is fertőtleníteni kellett. Általánossá vált a lakosság követelése, hogy állítsák vissza a cigányiskolát, és ne járjanak együtt a magyarokkal. A kerületi tanács kénytelen volt engedni a követelésnek és a „területi" cigányiskola visszaállítását határozta el, amelynek határidejét 1955. augusztus 15-ben jelölték meg. Akkor azonban a cigánytelepen az iskola régi épületébe már beköltözött egy család, melyet nem tudtak kitenni. Balázs József helyettes iskolaigazgatót és a III. kerületi Tanács művelődésügyi állandó bizottságának elnökét bízták meg új iskolának megfelelő épület felkutatásával, lehetőleg a „Zója-telep" nevű cigánytelep közelében. A bizottság két tagja, Szász Béla és Balázs József járta 1955. áprilisában az alvég környékét. A Szent István utca keleti végén a 2-es számú telken Lenk János molnár egykori házát találták alkalmasnak. A molnár akkor már nem lakott ott, hanem 2 családnak volt kiadva a ház, a telken levő daramalom sem működött 1949 óta. Ezt az épületet javasolták, mert a ház, annak udvara és a teleptől való távolsága miatt alkalmasnak látszott. A végrehajtó bizottság a javaslatot elfogadta, egy családot 1955. október 28. előtt kitelepítettek, a karbantartási munkákat elvégezték és a tanítás egy helyiségben 2 tanerővel 1955. november 28-án megkezdődött. A művelődésügyi állandó bizottság 1957. október 30-án tartott gyűlésén tárgyalta Katócs Géza vezetőigazgató, végrehajtó bizottsági tag által a III. kerületi iskolák évi munkájáról készített beszámolót. Abban olvasható, hogy az erdőaljai iskolában - most már így nevezték a cigánytelepet - a tanulói létszámnak csak a negyedrésze nyert évvégén osztályzatot, a többi nem, a hiányzások miatt. A bizottság megállapította, hogy az állam 2 nevelőt (tanítót) fizet, és biztosítja a fenntartást. Nem engedhető meg, hogy a cigányok semmibe vegyék az állam gondoskodását, s mivel minden cigány szülő már dolgozik valamelyik gyárban, alkalmazni kell a pénzbeli bírságolást. Kivonat a művelődésügyi állandó bizottság 1958. március 26-án tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből. Ekkor az iskolát a 31. számmal jelölték. „Póhly Antal a 31. számú iskola vezetője elmondja, hogy a tanulók létszáma jelentősen emelkedett a múlt évihez viszonyítva. Az össztanulók száma 123 fő. Notórius mulasztók száma 18 fő. A tanulók tanszerellátása teljesen hiányos. Tanszerekkel, könyvekkel nem látják el a szülők, azt a Tanács költségvetéséből szokták megvenni. Azokat a tanulók haza nem vihetik, mert pl. a könyvből a lapokat a szülők kitépik és cigarettának sodorják. Elmondotta, hogy a takarítói lakás hamarosan megürül és kéri tanteremmé alakítását. A kerítés rossz, az udvar sáros, a tetőzeti csatorna rossz, az ablakok hiányosak és nincs mosdófelszerelés. Több támogatást kér... Galamb Sámuel a cigányok