Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

II. DIÓSGYŐR ISKOLÁI - Népiskolai tanterv és tanítók Diósgyőrben 1930-1946

hogy a tanuló hányadik padban ül: a hanyagok, a rendetlenkedők az utolsóban kaptak helyet. Nem hiányozhatott a tanítói asztalról a pálca, az ismételt figyelmeztetés utolsó fenyítő eszköze, de ugyanazt a pálcát használták a térképnél is a folyók, városok megmutatásához. Diósgyőrben a falhoz erősített húzós táblát használták a tantermekben, az egyik pirossal vonalazott, a másik hálózatos a számok írásához. A sarokban állt a számológép; fémtálcákon húzogatható 10 x 10 db fagolyóval, a falon a tanítás segédeszközei, a képek. A délelőtti tanítás után a kötelességét nem teljesített tanulót negyedórára visszatartották a mulasztás pótlására a tanító felügyelete mellett. A tanév befejezését júniusban az osztályonként megtartott nyilvános vizsga jelentette. Ezen jelen volt az iskola igazgatója, az intézmény munkáját támogató hivatali személy, valamint a szülők. A tanító minden tantárgyból minden tanulóját megszólaltatta, hogy bizonyítson, a szülő pedig nyugtalanul figyelt, hogy gyermeke jól szerepel-e. A vizsgát kiállítás követte a tanulók legszebb rajzaiból és kézimunkáiból 3 napon át. Végül tornaünnepélyt rendeztek iskolánként, vagy több intézmény összefogásával. A tornaünnepélyekre való felkészülés és a rendezés sok munkát, türelmet igényelt a tanítóktól, de azokért túlóradíjat, vagy pótdíjat nem fizettek, mert az 1946 előtt ismeretlen volt. A szülők becsülték az iskola munkáját és tisztelettel mondták: „Tanító úr, tanító néni, köszönjük a fáradozását". A szülők egymást is tisztelték, és hagyományos volt az utcán a kölcsönös köszöntés: Jó reggelt! Jó napot kívánok! Adjon Isten! A tanulók ugyanazt tették a felnőttekkel való találkozáskor, vagy amikor vásárlás céljából a boltba beléptek. Az iskolát a szülők panaszokkal nem zaklatták. Azt mondták otthon a virgonc, az első osztályba készülő fiúknak: „Majd megtanulod a rendet, a fegyelmet az iskolában! " Szegénység volt. A szülők használt tankönyveket vásároltak gyermekeiknek és gondos megőrzésükre figyelmeztették, hogy jövőre eladhatók legyenek. A könyveket, füzeteket meg a tolltartót hátitáskában hordták, a szegényebbek pedig tarisznyában. Altalános szokás volt, hogy amint beállt a meleg idő tavasszal, a gyerekek mezítláb jártak. A község és az egyházak karácsony előtt mindig cipőket ajándékoztak az iskoláknak, hogy azokat a legjobban rászoruló tanulóknak adják, de soha nem volt elég cipő a szegény sorsú tanulóknak. A cserkészcsapatok és a Keresztény Ifjúsági Egyesület tagjai élelmiszereket tartalmazó csomagokat vittek karácsonykor a felkutatott legszegényebb, legnépesebb családoknak. A népiskola ötödik és a polgári iskola negyedik osztályának sikeres elvégzése után lehetett jelentkezni az öt évfolyamú tanítóképzőbe, ha a kérelmező testi épségét az orvosi bizonyítvány alkalmasnak minősítette a tanítói pályára. Színérzékét, zenei hallását és a polgári iskola bizonyítványát a felvételi bizottság ellenőrizte. Akit felvettek, szorgalmasan tanult, hogy ok-