Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - Az evangélikus iskola

Diósgyőr lakosságának jó része az 1868-ban alapított új vasgyár fokozatos fejlesztése következtében a gazdálkodásról és állattenyésztésről áttért az iparra. Az iparosodás kezdete tükröződik az iskolai naplóból 1887-ben, amikor a szülők foglalkozását is bevezették, beírták. Ekkor az alábbi szülők járatták gyermekeiket az evangélikus iskolába, a nevek egy része ma is ismeretes Diósgyőrben: Sóváry Sándor téglamester, Hrabéczi József kerékgyártó, Kiss József kerékgyártó, Majher András bányász, Gáspár István gyári munkás, Róth Sámuel sütőmester, Moskovitz Adolf cipész, Varga István fuvaros, Koczvald János földműves, Tepliczki Lajos földműves, Róth István földműves, Juhos József napszámos, Várallyai János napszámos, Ajtai István napszámos, Nyirő István napszámos, Takács János napszámos, Margóczi István cseléd, Griger József kerékgyártó. 1890-ben: Adamovics Gyula csizmadia, 1892-ben Horn Ignácz izraelita kereskedő, 1894-ben Antal Károly tímár, 1895-ben Májzik János hivatalnok, Hamrák Mátyás erdővéd, 1898-ban Réz András vincellér. A gyári munkás és bányász foglalkozások 1895-től növekednek. Az izraelita gyermekek szülei kereskedők, sáfárok, kocsmárosok. 1892-ben, amikor az evangélikus iskola tanulói létszáma jelentősen emelkedni kezdett, a leányok egy részét átirányították a református leányiskolába. Azt akkor református-evangélikus leányiskolának nevezték. Az iskolai napló szerint az 1899/1900. tanévben használták először az „osztály" kifejezést az evangélikus iskolában. Eddig 1 —2—3—4. „csoportot" írtak. Ebben az évben 1-6 osztály van, s a tanulók neve után már a születési évet, hónapot és napot írták. 1903-ban, állami intézkedésre, az egyházi iskoláknál is érvényt kellett szerezni az 1893. évi XXVI. törvénycikknek, amely előírta a tanítók számára 50 forintos korpótlék fizetését, illetve emelését 5 évenként. Ezt az egyház nem volt képes fizetni, és államsegélyért folyamodott. Anyagiak hiányában továbbá nem volt képes az iskola fejlesztésére, sőt fenntartására sem, ezért 1903. június 28-án Hídvégi Benő királyi tanfelügyelő javaslatára átadták az iskolát az államnak, bérmentesen, 3 évi használatra. Feltételük az volt, hogy az épület karbantartásáról az állam gondoskodjon, az egyház akkori tanítóját Záhony Dezsőt vegyék át mind fizetését, mind lakását tekintve. Feltételül szabták azt is, hogy a később kinevezendő tanítók közül egy mindig evangélikus legyen, és kötelezzék - külön díjazás mellett - a kántori teendők végzése. Az iskolai gondokságban legyen az egyháznak képviselete. 1904. július 10-én a növekvő tanulói létszám miatt az egyház második tanítói állás szervezésének szükségességét és új iskola építését határozta el. 1906. szeptember 16-án elhelyezték az új iskola alapkövét a templom közelében, attól keletre. Az alapkőbe emlékiratot helyeztek el, amelynek tartalmát bevezették az egyház jegyzőkönyvének 141. oldalára. A tervező: Murányi István vasgyári építész, a kivitelező Halász József és Murányi Lajos