Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)
I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A diósgyőri evangélikus templom és parókia
egyház, valamint Diósgyőr felekezeteinek képviselői helyezték el a torony alatti pillérben az alapkövet „temérdek vendég jelenlétében". Az egyház folyamatosan vezetett jegyzőkönyve az építkezést is nyomon követte, s bejegyzései nemcsak az építéstörténet fontos forrásai, hanem régészeti szempontból is figyelmet érdemlő adatokat szolgáltatnak. Az alábbi bejegyzés igazolja, hogy az alapozásnál a diósgyőri vár védműveinek több száz éves maradványaira bukkantak. „A templom és iskola földmunkájánál kelet nyugati irányú párhozamos kőfalak találtattak, amelyek kétség kívül a diósgyőri vár tartozékai voltak, a lelkészlak és melléképület földmunkájánál nagy mennyiségű emberi csontmaradvány került napfényre. A különböző korú emberektől származó csontok szanaszét hevertek, csupán egy egész csontváz találtatott valamennyire egész épségben, ez is jobb oldalra dőlve. A lelkészlak földmunkájánál meglátszott a mészréteg, amellyel a halottak borítva lettek, úgy látszik, a templomkertnek ezen része évszázadokkal ezelőtt járványos időben tömeges temetkezés helye lehetett. Ezen földmunkánál egy réz feszület és keresztdarab találtatott... a felszínre került emberi csont maradványokat az építési munkások s az egyház hívei gondosan összeszedték, s kegyeletes eltakarításáról temetőnkben gondoskodtak, erről az építési napló a következő sorokban emlékezik meg: «1898. szeptember 18: délután 4 órakor a város közönségének óriási részvétele mellett kísértük ki az építés közben felszínre került emberi csontmaradványokat nagy koporsóba a ref. torony harangjainak zúgása mellett Varga István szekerén a mi temetőnkbe hol a készen lévő sírba helyeztettek lelkész imája éneklés után elhantoltattak». " 235 A fenti leírás alátámasztja azon feltevésünket, hogy a templom, a lelkészi lak és iskola helyén állott az elővár kelet-nyugati irányú, szorosan egymáshoz illeszkedő házsora." Ennek nyoma a 19. században a felszínen már csak dombok formájában volt észlelhető, mert köveit a 18. században helyi és miskolci építkezésekhez hordták el. Az elővár kőfalsorai minden bizonnyal a mai helyszín alatt 50-70 cm-re vannak. Ezeket 1958. júniusában, 1961. november 8-án és 1962. május 17-én e könyv szerzője terepszemléje során megtalálta, lemérte, észleléseit feljegyezte. Az emberi csontmaradványok talán tömeges kivégzés emlékei, hiszen 1673-ban a diósgyőri várhoz megtorlásra érkezett császári haderő az elővár első kőfalsora előtt végezte ki azt a 15 volt császári, kuruc katonát, akik a diósgyőri várból a német őrséget elűzték és Miskolc közelében - egy kivételével - megsemmisítették. Továbbá egy jezsuitát, aki a fehér zászlót kezében tartva kért kegyelmet a várban lévők számára. 236 Talán a feszület és kereszt is az övé lehetett?
