Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - Az evangélikus egyház

remete, Breznóbánya, Rima-Brézó. A hívek száma 1885-ben 525 lélek, 228 egyháztag, akik hajlandónak mutatkoztak az egyház önállósításával járó magasabb egyházadó fizetésére. Látva az anyagi meglapozottságot és a létszám folyamatos növekedését, a felettes hatóság az 1886. július 2-án Abaújszántón tartott közgyűlésén jóváhagyta és engedélyezte a diósgyőri evangélikus egyház önálló működését, „anyásítását". Az önállósodással egy időben Vida Dániel lévita, kántortanító, aki 1841-től motorja, rugója, lámpása volt az egyháznak, 1886-ban nyugdíjba vonult. Mivel megfáradt, elégett a közösség önzetlen szolgálatában, tovább már nem vállalta az aktív szolgálatot, visszavonulásához az is hozzájárult, hogy 1885-ben felesége meghalt, magára maradt. Az önállósodással új szakasz kezdődött az egyház életében. Az egyház vezetősége meghatározta a lelkész és kántortanító kötelességeit és javadalmazását, majd 1886. augusztus 29-én tartott közgyűlésen Diósgyőrből 89, Vasgyártelepről 43, Perecesről 7, Pálinkás bányatelepről 5 szavazati joggal rendelkező választotta meg lelkészül Nemes Károly miskolci gimnáziumi tanárt, segédlelkészt. Kántortanítónak pedig Kovács Sámuel sajókazai tanítót. Az új egyházat új külsőségek is köszöntötték, 1886. október 31-én elhelyezték az imaház tornyába a második kisharangot majd a harmadikat is, melyeket Kulcsár Károly miskolci egyházgondnok adományozott „Károly és Vilma" névvel. A továbbiakban ezek szólaltak meg ünnepnap és hétköznap, meg a temetések alkalmával. A harangok azonban alig egy negyedszázadig szolgáltak a híveknek, mivel 1915. október 17-én az egyháznak is hozzá kellett járulnia a háború költségihez, s hadi célokra fel kellett ajánlania a fémanyagokat, így a harangokat és a nagyobb orgonasípokat. 1917. július 27-én a főesperes értesítést küldött, amely szerint „a cs(ászári). és kir(ályi) hadügyminisztérium 1024. sz. rendelkezése... a még meglévő harangok augusztus 1-én túl le fognak szereltetni, hadi célra átvétetni". A hívek az augusztus 5-én istentisztelet alkalmával búcsúztak a harmadik harangjuktól.

21 Az evangélikusok anyanyelvük szerint magyar, német, szlovák nyelven igényelték az istentiszteleteket, s mivel a külső gyártelepekről is a diósgyőri imaházba jártak, 1887. április 16-án a vasgyártelepi és perecesei hívek kérték - tekintettel a távolságra - hogy a szlovák és német nyelvű istentiszteletek az imaházban 10 órától legyenek megtartva. A presbitérium magáévá tette a kérés teljesítését. A lelkésznek és a kántor-tanítónak is három nyelvet kellett értenie szolgálatuk ellátásához. Az első világháború alatt azonban a vasgyártelepi, újdiósgyőri és perecesi hívek a nagy távolság miatt már nem kívántak a diósgyőri istentiszteletekre járni, ezért 1917-ben az evangélikus egyház segédlelkészi állás szervezését határozza el. Megállapították leendő