Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - Az evangélikus egyház

(mint egyházadó), stóla és munkailleték további megfizetésétől való felmentésüket. Az engedélyt 1783. október 9-én kapták meg. Akkor a miskolci anyaegyháznak 1288 volt a lélekszáma. 1782. december 17-én a diósgyőriek Borsod megye alispánjától, Almássy Józseftől azt kérték, hogy semmisítse meg azt a törvénytelen eljárást, hogy a katolikus kántor intézkedése nyomán a hajdúk által 1782. december 14-16. napjain „még a télre való élelmiszerek is elvétettek tőlük", a diósgyőri evangélikusoktól.

203 A megalakult diósgyőri leányegyháznak Lakatos György főbíró adott helyet. A tőle bérelt házban volt az imaház (gyülekezeti terem), az iskola és abban lakott a tanító is, akit lévitának neveztek. Papja, prédikátora nem volt az egyháznak. A papi teendőket is a tanító látta el, az ilyen pap-tanítót nevezték lévitának. A diósgyőri lutheránusok 1799-ig használták első istentiszteleti helyüket. Mivel az evangélikusoknak nem volt temploma, szoros kapcsolatot tartottak a másik protestáns egyházzal, a reformátusokkal. Az evangélikus elöljárók 1792. május 12-én megegyeztek a református egyházzal, hogy az evangélikus halottaknak ugyanúgy fognak harangozni, mint a reformátusoknak, 8 garasért. A megegyezést az evangélikusok részéről Lakatos György és még 11 fő írta alá." 4 Az evangélikus egyház megalakulása után sürgető szükséggé vált állandó istentiszteleti hely építése Diósgyőrben is. A helyi egyház erre még a 18. század végén engedélyt, lehetőséget sőt támogatást kapott az államtól, hiszen a Helytartótanács intézkedésére 1798. május 23-án telket utaltak ki az evangélikusoknak Diósgyőrben a Szinva-pataknak a halastóhoz vezető ága mellett, az egykori elővár főbejárata előtti területen, a mai Bodrogi Zsigmond utca 3. számú ház telkén (előbb: Prónay u. 1. szám). Az üres telken 27 méter hosszú és 7 méter széles imaházat (oratórium) építettek kőből, gerendákkal, zsindelytetővel. A tetőzetből 4 m magas és 2 m széles fából készült torony emelkedett ki (37. kép). Ebbe 1804-ben egy kis 16 fontos (= kb. 9 kg) harangocskát helyeztek, melyet az evangélikus egyház egyik legismertebb donátora, a sajókazai Radvánszky család adományozott.

205 Az 1799-ben elkészült épület utcai része imaház, a másik fele pedig a lévita lakása lett. A házakat akkor még az építés sorrendjében számozták, az imaház 476. házszámot kapta. Száz éven át ez volt az istentisztelet és az egyházi élet központi helye a diósgyőri, a hámori, a felsőgyőri, a gyertyánvölgyi, majd a vasgyári, újdiósgyőri, a perecesi és pálinkási lutheránusok számára. Az épület imaházi része 14,13 méter hosszú és 6,50 méter széles. Berendezése egyszerű volt a korabeli leírás szerint: „a bejáró ajtóval szemben fel van állítva az oltár, felette a szószék... az oltár oldalán jobbra-balra 4-4 méter Uo. 204 A Diósgyőri Református Egyház jegyzökönyve 1792. DRefl 205 A Diósgyőri Evangélikus Egyház jegyzőkönyve 1828-1878. DRefl