Balázs József: Egyházak és iskolák Diósgyőrben - Tanulmányok Diósgyőr Történetéhez 3. (Miskolc, 1998)

I. EGYHÁZAK ÉS INTÉZMÉNYEIK DIÓSGYŐRBEN - A református iskola

születési időt, hanem csak a tanulók életkorát. 1800-ban a legfiatalabb 5 éves, a legidősebb tanuló 13 éves volt, 1811-ben szintén 5 éves a legfiatalabb és 9 a legidősebb. 1859-ben írták először a tanuló neve mellé az apa nevét és az anya leánykori nevét. A tanulókat nem osztályokra bontva csoportosították, hanem a szerint, hogy milyen tantárgyat tanul. A „Tanúsága" rovatban ezek találhatók: „Keresztény vallást tanul, Szent históriát tanul, Kis Catechizmust, Soltárt olvas, Abécést olvas, Sillabizál, Betűket esmér", vagyis a tanuló előrehaladását jegyezték be egészen 1839-ig. Érdemjegyet nem kaptak. „Életmódja" cím alatt az 1800. évben ezek a beírások vannak: kapás, gazda, béres, gulyás, csizmadia, kocsis, kondás, korhely, fazekas inas, 1804-ben még „betyár", bodnármester, szolga, pásztor, mesterember. 1843ig legtöbb a kapás és gazda, ami az akkori lakosság főfoglalkozását jelzi. Pontosan vezették a beíratást és az úrvacsorával élés első alkalmát, ezt azonban 1840 után már nem vezették. 36. kép. A református iskola (Fotó) 1811-ben rendelet jelent meg, amely szerint „nemzeti és deák alsóbb iskolát" határoztak meg. „Nemzetiek azok, ahol a tudományokat csupán magyarul tanítják, magyarul írott könyvekből. " Négy osztályt állapítottak meg, amit a lehetőséghez mérten külön fiú és külön leány tagozatra kellett osztani. A tanuló a harmadik nemzeti osztály után mehetett a deákiskolába,